Roppant ügyetlen vagyok!

Nézem a tévében a Bátor tábor "reklámjait" és nagyon örülök, hogy működik, és ugyanakkor nagyon fáj a szívem...Nézem, olvasom Ritók Nóri írásait, blogbeszámolóit és nagyon örülök, hogy remekül működnek és nagyon fáj a szívem - hogy lehettem ennyire ügyetlen? Hogy nem érdekelt más, mint a gyerekek, az éppen megoldandó programok szervezése, anyagi forrásainak előteremtése és a lebonyolítás. 

Pedig példa nélkül áll, amit végigcsináltam az elmúlt 17 évben. Nagyjából 450 hétvégi program, 10 ezer fogyatékkal élő és ép gyerek, fiatal felnőtt és rengeteg izgalmas, felejthetetlen program az élménypedagógiára alapozva - természetesen ingyen, hiszen ezek a gyerekek halmozottan hátrányos helyzetűek, cigányok, fogyatékosok.

És példa nélküli eredmények: az SNI-s gyerekek középiskolai leszakadásának statisztikai mutatója 60% körül van: Nálunk MINDENKI elvégezte az iskoláját, a lemorzsolódás 0 % ! A legtöbbüknek sikerült munkát is szerezni, Emberek lettek, Emberré értek a kezem alatt. Lassan kifut az egész. Hiába alakultak a mi mintánkra, módszerünkre más szervezetek, ez óriási munka és csak elhivatott emberek tudják csinálni. Pokolian nehéz feladat 25-30 (Ócsán 52) értelmi fogyatékkal élő és/vagy mozgás- látássérült gyerekkel az egész napot úgy eltölteni, hogy mindenkinek élmény legyen és megússzuk baleset nélkül a sziklamászást, íjazást, szakadékon átkelést stb.  Ebbe bele lehet halni és bele is halunk. Irén elment, Péter már régebben, de él a munkájuk - gyerekeik a mai napig keresnek engem is...

Hogy lehettem ennyire ügyetlen, hogy minden hírverés nélkül, elhíve, hogy a becsületes és színvonalas munka magától is megtermi gyümölcsét, nem tettem semmit az önreklámozáséért, a szponzorok megszerzéséért, magam ajnározásáért??? A gerilla marketinggel jön az ismertség, az ismertséggel a támogatás, a kitüntetéssel a pénz. Mindezt elmulasztottam és a csendben végzett munka nem érdekel senkit. Üvölteni kell, ott kell lenni minden nap az emberek előtt, az emberek tudatában.
Szívem tudja, hogy jól tettem mindent, eszem azt mondja, hogy egy óriási barom vagyok. De a legnagyobb kár azért a komplex módszerért, amit kidolgoztam az elmúlt majd 20 évben és ami működik! Remekül működik. Iskola helyett. Mert az meg nem. Iskola az erdőben és erdő az iskolában. Csodaország meghalt. És a Baráti Kör is szép lassan megfog. De: 10 ezer emberke hordoz magával minden nap, én vagyok ott, az én elveim, normáim, nézeteim. Siker ez még akkor is, ha béna vagyok. Az ő sikerük. Hogy talán elkerülték a Taigetost. És nekem ennyi elég.