2017. október 17., kedd

Számok - 60 óra

Két osztály. Egyik 20 fő értelmi fogyatékossal, másikban 11 a létszám. Letanított heti 30 óra (persze belefér a 32-be) és másik 30 készüléssel, adminisztrációval, az általam 4 osztályban tanított 60 gyerek dolgozatainak, füzeteinek javítása, szülői értekezletek és heti 4 napon félnapos ügyelet minden szünetben.
Az új osztályban matematika óra. A 20-ból 9-en tízig sem tudnak számolni, nem ismerik az alapműveletek írásbeli technikai végrehajtását sem. Másik 3 húszig majdnem tud számolni. A többiek legalább írásban 100-ig elmennek és 10 számításból általában a fele jó. Minden órára háromfelé differenciált feladatlapok, játékok - természetesen az órai munka is ezt követi: mint régen a tanyasi iskolákban, ahol együtt tanult elsős és nyolcadikos.
Szóval a számok: 31 év ledolgozva az iskolákban, 3 iskola, 2 diploma, sok-sok ezer gyerek, 12000 béka a hétvégi programokon, több mint 500 ingyenes program (az én pénzemen), 5-6 millió erre a célra, mindenféle pótlékkal nettó 200 ezer fizetés, 10% szülői megbecsülés, 99% tanítványi, 10% szakmai, kollégák általi elismertség, 5 saját könyv, nagyjából 50 publikáció a médiában, nagyjából ugyanennyi a különböző internetes szakmai felületeken, heti 55-60 óra munka, 5 nap- 5 nap nyaralás 20 év alatt (Balaton, barátok nyaralójában, Olaszország 50 éves koromra családi összefogással ajándékba). 3 gyerek, 30 éves házasság, 0 kerék, 0 megtakarítás, 0 tartozás, 0 jövőbeni nyugdíj. És 1 hülye pedagógus, aki még a pályán van - egyelőre.

2017. október 4., szerda

Eltelt egy hónap

Eltelt egy hónap. A 20 fős, szegregált, enyhe értelmi fogyatékosokból, autistákból álló osztályom szép lassan alakul. Minden nap egy csata, egy borzasztó küzdelem, amiben percről-percre észnél kell lennem, amit percről-percre meg kell terveznem és pontosan végre is hajtanom - természetesen kellő rugalmassággal, kreativitással és rutinnal. Azzal a három antiszociális fiatallal nincs mit kezdeni, túl késő, veszett fejsze nyele! Felelősek értük előző iskoláik, pedagógusaik, szüleik, És az egész társadalom. Ezek a fiatalok biztos, hogy a börtönben, az utcán végzik - nem jöhet életükben olyan mozzanat, ami ezt a most már elrendelt utat megtörné. Szomorú, borzasztó és tragikus.
A többiek viszont alakulnak, köszönhetően a rengeteg munkának -  a kérdés az, hogy meddig lehet a kollégákat helyettesítve heti 28-30 órát tanítani és ugyanilyen időben ezekre felkészülni. Halálosan fáradtak vagyunk, pedig még csak október eleje van.
Hívtak az RTL-be, beszéljek a pedagógushiányról. Nem mentem. Nem mentem, mert vagy iskolámat kellett volna elárulni, vagy hazudni. Nem vállaltam. Hagyjanak békén, menjenek a fenébe! Becsukom az ajtót és teszem a dolgom, amíg hagyják. Ha nem, akkor a munkám véget ért. Kolléga ma közölte, hogy elmegy a suliból egy hónap felmondási idő után. Ismét ketten maradunk öt pedagógus helyére. 
Nincs pedagógushiány. Hajrá Magyarország! Így becsüld meg a nemzet napszámosait! (hülye demagógia, de utálom)