a mai kölyköket, nagyon. Elveszik tőlük a gyerekkorukat, a legmeghatározóbb éveiket. Nem csak azzal, hogy belekényszerülnek egy hamis, média-csinálta világba, ami velejéig romlott és hamis - hogy értetlenkedtek egyesek, mikor a rendszerváltáskor beölő szennyről írtam - mi az, hogy szenny? Hiszen demokrácia lett, meg amit akartunk... Persze. Lett Vuk helyett Dragonball (számítógép rajzolta szörnyűségek), Kölyökklub helyett Mónika-show, számukra elérhetetlen a színház, a komolyzenei koncert, de egy táncház is. Aranyeső folyik az égből, mindenhonnan, ők meg állnak az egykori pályák, művelődési házak, klubok, grundok helyett a megmaradt játszótereken. A zsaruk meg kamerákon nézik, ahogy a drogárusok szórják nekik a szert és nem történik semmi. Ömlik rájuk a meztelenség, a pornó mindenhonnan, nem is tisztelik egymást -se szülőt, se istent, senkit.
Másrészt élnek egy virtuális világban, ahol minden hazugság és sokkal fontosabb, hogy lájkolják a 100 ezredik csücsörítős képet (kacsa effektus), mint hogy megölelje anyját és megkérdezzék egymástól: - Hogy vagy?
Nem ismerik a világot, de magukat sem. Többüknek csak elvárásaik és jogaik vannak, kötelességeik nem nagyon, a munkát meg hírből sem ismerik...
Persze, vannak kivételek, mert vannak nevelő családok, vannak normális körülmények között élő gyerekek is, de én nem nagyon ismerek ilyeneket. Tanítok nevelő otthonosokat, drogosokat, fogyatékkal élőket, HHH gyerekeket... Ezt hozta az elmúlt 25 év - én szégyenem is, noha kiabáltam a magam helyén eleget. Nem véletlen, hogy most itt dolgozom és így. Mindannyiunk szégyene. Sajnálom gyerekek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése