Csütörtök

Azt hiszem, hogy mostanra fogyott el az erő: aki kitalálta, hogy értelmi fogyatékkal élő, autista, hiperaktív, figyelemzavaros stb. gyerekeknek napi 7-8-9 órája legyen speciális szakiskolában - vajon miért? - az egész egyszerűen nem normális. Vállalom a véleményem: komplett idióta. Jöjjön be a mára egyéves munkával "megnevelt" osztályaimba és próbálja ki magát. Semmit nem kell csinálnia, csak botrányok nélkül levezényelni a napot. 

Fél 8. Nyomtatom a mai, differenciált munkalapokat, amiket tegnap megcsináltam. Előbbre nem lehet dolgozni, mert sosem lehet tudni, hogy meddig jutok el a rendkívül heterogén osztályokkal. Persze vannak tavaly elkészített anyagok, időt nyerve kis átalakításokkal van, amit tudok használni. Nyolc óra, becsöngetés. Osztályom szokásosan hiánytalanul itt van... Még dolgozni is lehet velük, legalábbis a matek óra százalékos játékai, kihívásai ülnek, működnek - és a kölykök is.  Kicsöngetés után rohanás az emeletre, már megint wc-s néni vagyok, mélyen megalázó az egész és roppant fárasztó. Második óra: természet. Ismételjük az emberről tanultakat: a joepardy játékot már egy hónapja megcsináltam. Gyorsan négy csoportot alakítunk és mehet a játék. Most időkorlátot is állítok, és örömmel látom, hogy megragadtak az ismeretek, alig akad egy-egy lyuk. Szuper! Harmadik óra, másik osztályom matek. QR kódos ismétlő játék, ez nagyon nehezen megy, csalódottság áraszt el - mi a fenét csináltunk egy éven át? Igen, nagyon gyenge képességű társaság, nagyon alacsony IQ-val, de ez nem magyarázza. Tehát el kell gondolkodni, hogy mit kellett volna másképpen tennem... Majd eljön annak is az ideje, most nincs rá idő, negyedik óra. Erkölcs. Folytatjuk a megkezdett filmet, majd a végén kicsit beszélgetünk róla, nincs több idő most. Ötödik óra. Közben leadom az ügyeletet, kimegyek rágyújtani, kezdek fáradni. Szóval ötödik óra, megint matek a harmadik sni-s osztályban. Egyszerű, frontális óra, mert annyira gyengék, hogy most muszáj a figyelmet a kezemben tartani. Nagyon nagy koncentrációt igényel, leginkább az, hogy mindenki dolgozzon és észrevegyen, ha elhagynék valakit. Lassan, de biztosan haladunk.  Hatodik és hetedik óra. Már végeztünk a szakmai gyakorlat anyagával, ezért nem dolgozunk, nem is tudnánk, a gyerekek kivannak. És én is. Adósságokat rendezünk, beszélgetünk. Kimentünk volna egy tájékozódási játékra, de szakad az eső. Beszélgetünk az élet nagy dolgairól. Beesik a konyhai gyakorlatról másik osztályom két gyereke: tányér tojásos galuskát hoznak sok-sok villával. Körbeüljük a gyerekekkel és közös tálból cseresznyézünk. Három óra, gyerekek elmennek haza, én még maradok, el kell tüntetnem asztalomról, asztalaimról a Himalája nagyságú dolgozat, fogalmazás, füzethegyeket, feladatlapokat, szemléltető eszközöket, játékokat. Fél órás   reménytelen közdelem után is János-hegynyi kazlak - elég volt, pakolok és a szakadó esőben hazafelé veszem az irányt. Holnap igazgatói szünet, nem kell(ene) készülni, pihenni kellene, de nem lehet. Itt az év vége, össze kell állítani a dolgozatokat, adminisztrálni kell két osztály elmaradt ügyeit, a békákkal is van tennivaló, megy egy pályázatunk, amiben szintén dolgozni, adminisztrálni kell stb. Fél hat van. Épp csak túl vagyok leveleim elintézésén, meg elmosogattam a konyhában és a kutyával sétáltunk egyet az esőben. Fel kellene készülni a kassai nyári egyetemre, ahol szekció vezető leszek 30 órában, át kellene még egyszer nézni a könyvem második részét és pofozgatni egy kicsit, meg kellene írni vagy másik hármat, ami már összeállt rég a fejemben, csak nincs rá időm. Ezek módszertani könyvek általam kitalált és bevált játékokkal, eszközökkel, módszerekkel. Majd egyszer. Remélem, hogy lesz rá időm és remélem, hogy lesz még kinek...