Hiány

Megkezdődött az új tanév, a nyár észrevétlenül ment el. 

Hiány. Hiányzott az az egy plusz hónap, ami pályám elején még megvolt, aztán az elmúlt 30 évben észrevétlenül eltűnt. Annak idején június közepén bezártuk a sulit és augusztus végén kinyíltak ismét a kapuk. Három hónap sosem volt, de a kettő igen. Most egy hónapnál kicsit több adatik, de ha hozzáteszem, hogy mekkora idegi, fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve és  szabadságunk töredékével sem rendelkezhetünk /bár törvényileg igen, de sosem használtam még ki - lehetetlen is lenne benyögnöm tanév közben, hogy most elmegyek 4-5 napra :) /, akkor talán senki nem fog irigyelni bennünket. Azaz dehogy nem! Kis hazánkban a "dögöljön meg a szomszéd tehene is..." az általános attitűd.

Hiány. Pedagógusból. Gyógypedagógusból különösen. Kétségbeesve hirdet minden iskola, már végzős hallgató is jöhetne - de nem jön. Ahogy nem jön tanító, informatika - testnevelés - fizika - kémia-idegen nyelv tanár sem. Miért is jönne? A 30 éve folyamatosan romló feltételek közé? A folyamatosan romló kereseti viszonyok közé? A folyamatosan romló megbecsültség, lenézettség, "Miért nem neveled meg a gyerekem?" viszonyai közé? Minek jönne? 5-10 év múlva korosztályom, a jelenlegi pedagógusok több mint fele nyugdíjba fog menni (ha megéli), akkor mi lesz?

Hiány. Művelt és okos emberből, Emberből, tisztességből, becsületből, szakmai tudásból stb. Akiben megvannak ezek, az pedig sodródik a hitványabbja között, míg ki nem nyírják, míg meg nem unja, míg bele nem hal. 

Hiány a valóságból, de van helyette virtuális világ, virtuális barátság, virtuális kapcsolat, facebook zombik. Hiány, hiány, hiány. Be tudjuk még tömni a lyukakat? Be akarjuk még tömni azokat? Van rá társadalmi akarat, elhatározás, anyagi forrás? Vagy csak stadionokra telik, mészáros lőrincekre és orbán viktorokra? Néhányan kiabálunk évtizedek óta, de minek? Hiány...

Maradt még egy vagy két esély.
Újra kell hangolni éveket.
Nagyon is lehet, hogy tévedek,
s nem úgy érzem, hogy nincs veszély,

azt teszem én is, mint bárki más,
mondjuk tóparton, ég delel,
először sír, de lepihen,
változás, mondja, csak változás.

Vigasztal is néhány pillanat.
Álló időben fut a film.
Szerettem, illanó naftalin.

Az a pár dolog, mi torkomat
kiszárítja, és nem ereszt,
maradjon. Maradjon kereszt.