Ott voltam, mert meghívást kaptam egy előadás tartására. Felejthetetlen élmény volt! Nem csak a csodaszép város, a barátságos emberek, hanem az akadémián résztvevő pedagógusok érdeklődése, aktivitása, mobilizálhatósága. A hatalmas kánikulát is eltűrték szinte mozdulatlanul - kivéve, mikor kipróbáltunk egy-egy gyakorlatot - és éreztem a figyelmet, az akaratot arra, hogy valahogyan jobban tanítsunk, neveljünk. Megpróbáltam átadni majd 30 éves tapasztalataimat a "problémás" gyerekekkel kapcsolatban: mit lehet tenni értük, hogy megmaradjanak a suliban és együtt dolgozzon szülő, gyerek, pedagógus. Milyen módszerekkel, eszközökkel lehet, elsősorban a nevelésre helyezve a hangsúlyt, elősegíteni a fiatalok későbbi önálló életének alakulását? Hogyan lehet együttélni azzal a hihetetlenül gyors technikai fejlődéssel, a hirtelen ránk zúduló hatalmas tömegű információkkal? Ezekben a kérdésekben próbáltam meg a magam módján segíteni a kollégáknak.
Köszönet a szervező Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének a színvonalas és óriási munkáért!
