Ha lenne még egy évem, fantasztikus dolgokat hozhatnánk létre a kölykökkel. Már egy jó ideje együtt lélegzünk, ismerjük egymást, sokszor semmit sem kell mondanom és értik, hogy mit szeretnék. De nincs. Az SNI le van sz@arva ebben az országban: az egy dolog, hogy nem írtak nekik tantervet, nincsenek tankönyveik, de az, hogy elvettek egy évet tőlük! - no, az nem mindegy! Az előkészítő két év lecsökkent egyre, óraszámaik ennek megfelelően megemelkedtek: épnek sem, nekem se könnyű a hetedik, nyolcadik, kilencedik óra, de értelmi fogyatékos és e mellett hiperaktív, figyelemzavaros, autista stb. fiatalnak szinte elviselhetetlen. És mégis! Elviselik - értem, az órákért, és gyakran hallom, hogy a fene egye meg, ma nincs óránk Karcsi bácsival! Így is csodákat alkotunk és egyre gyakrabban áll össze a puzzle a fejükben és értik meg, hogy év elején, közepén mit miért tanultunk, tettünk, játszottunk. Büszke vagyok rájuk és sajnálom őket, mert látom a jövőjüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése