2016. szeptember 20., kedd

Napló iskolámból 6.

Elkészültek a filmek!
Az ember témakörében előző héten az emésztéssel foglalkoztunk. Játszottunk vele digitális táblán, szedtünk szét "Samu"-t, rajzoltak hatalmas papírra élethű emberkét, bele a csontjait, a táplálék útját. Néztünk róla filmet, és beszélgettünk rengeteget. Csoportmunkában készítették a rajzokat - akkor kapták a feladatot, hogy egy rövid oktató videót készítsenek az emésztésről. Tervezzék meg a filmet, próbálják el és ma megtörténtek az okostelefonokkal a felvételek. Feliratoztuk: cím, stáblista és kész!
Mi jelentett igazi problémát? SNI-s gyerekként a kifejezőkészség, a szókincs, a gondolkodás, a szereplés - és minden próbálkozás ellenére a tanulás, az ismeretelsajátítás, a motiváció alacsony foka. 
Nem baj, egy hónap, két hónap múlva könnyebben fog menni és mire eljön a szintvizsga ideje, addig minden rendben lesz. Hitem szerint.

2016. szeptember 19., hétfő

Napló iskolámból 5.

Mire jó egy kirándulás?

Új osztályomat csábítottam hétvégi programra (első és nem utolsó hétvége, ami a kölykökkel fog elmenni... elmúlt 18 évben nagyjából 500 ilyen szombat, vasárnap vagy mindkettő volt...). Kíváncsi voltam, hogy ki moccantja meg a fenekét egy ingyenes és reményeim szerint izgalmas programra. 15-ből négy jött el. A többiek mentségére legyen mondva csepegett, néha esett az eső és eléggé borult volt az ég, bár dél körülre már derült időt jeleztek.
Első helyzet: tanuljanak meg dönteni és viselni a következményt. 
- Menjünk-e? Elinduljunk-e? 
Úgy döntöttek, hogy menjünk. Mentünk. 
- Tudnak-e utazni, új osztályként tudnak-e beszélgetni egymással? Hogyan viselkednek? Mit hoztak magukkal? stb.
Beszélgettünk. Sokkal többet meg lehet tudni a gyerekekről ilyen körülmények között, mint a suliban és nem csak azért, mert több idő van rá, hanem azért is, mert szabadabbak a gyerekek, mások a körülmények, a környezet.Az utazással sem volt gond, pedig készültem rá: hangosak lesznek, nem utaztak még metrón, nem mernek a mozgólépcsőre lépni stb. Nem volt ilyen gond és hamarosan meg is érkeztünk a Normafához, ahol ködbe, felhőbe burkolózott a hegy. Gyönyörű volt. Elmondtam a szabályokat: szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz, csak mindig láss minket és úgy viselkedj, hogy mások napját ne tedd tönkre! Ennyi. Megértették és miután meséltem kicsit a helyről, a nevéről, nekivágtunk az útnak Makkosmária felé. Útközben mutattam a bükköt, tölgyet, és beszélgettünk...
- Tudnak-e tüzet rakni? Nyársat vágni, faragni? Maguktól szedik a fát vagy  nógatni kell őket? 
Minden rendben ment: megtanítottam őket nyársat faragni, tüzet rakni, sütögetni szalonnát, kolbászt. Sajnos, mire égett végre a tűz és kezdett sülni minden, megjött a vihar. Akkora zápor, hogy patakok folytak az erdei utakon, de nem volt gond, mert erre is készülni kellett. Olyan helyszínre mentünk, ahol esőbeálló is van, hiszen ilyen időben nem kockáztat az ember. Megvártuk az eső végét és újabb döntés kellett: menjünk vissza a buszhoz nagyjából fél óra alatt vagy bevállalják a másfél órás utat a beígért sziklamászás kedvéért?
Bevállalták.
- Fel mernek-e mászni? Le tudnak-e jönni? Mit tanulnak magukról? Mennyire tudnak segíteni egymásnak, együtt dolgozni? Milyen rejtett belső tartalékaik, tulajdonságaik vannak?
Elég ilyenkor figyelni a kölyköket, kibújni nem tudnak a bőrükből, ha alaposan tervezel és kellően rutinos vagy, akkor rettentő sok mindent megtudsz róluk.
Mind felmásztak a csúszós, vizes sziklán, nagyjából két-három emelet magasra - természetesen biztosítással, hiszen nem lehet kockáztatni!
Büszkén, vizesen, sárosan, koszosan indultunk haza és már a buszon kókadoztak - ja, a finom hegyi levegő, a sok-sok élmény! Megérte. Nekem meg sok-sok feljegyzéssel szaporodott a füzetem :) 

2016. szeptember 14., szerda

Napló iskolámból 4.

Kissé elragadtak a tennivalók, de megpróbálom utolérni magam - és az osztályt, az ott végzett munkát.
Hogyan függenek össze a tananyagok, a napi munkafolyamatok?


Persze ezek csak a fontosabb lépések ebben a mikroprojektben, rengeteg más is történt... Kezd alakulni az osztály, kezd alakulni a közösség.
Van egy kislány az osztályomban: nem beszél, nem mozog, nem cselekszik. Eltelik lassan a második hét és a kislány ma jelentkezett magától, halkan bár, de egész mondatot mondott. Az osztály kellő toleranciával kezeli mióta megbeszéltük az első hét történéseit.  Alakulnak :)

2016. szeptember 10., szombat

Napló iskolámból 3.

7.nap (péntek) az új osztályommal - zsinórban 7 óra, majd egy másik SNI-s osztállyal egy testnevelés. Komoly próba a "kopaszoknak". Meddig bírják? Teljesen nyilvánvaló, hogy ha úgy tanítanám őket, ahogy megszokták előző iskoláikban, akkor nem tudnánk együtt dolgozni, haladni meg még kevésbé. 
Pályaorientáció óra egy kis önismerettel. Beszélgetünk, és megpróbálkozom egy páros munkával. Gyűjtik a szakmákat, majd megbeszéljük azokat. Több olyan is akad, amelyet bár felírtak, de nem ismernek. Ezekhez értelmező kéziszótárt adok, vagy a neten keresnek magyarázatot. Az órát néhány rövid videóval zárjuk, amelyekben azokat a szakmákat láthatják, amelyeket iskolánk kínál a számukra. Pörgős óra volt, gyorsan elment. A következő a  magyar óra, ahol néhány kommunikációs játékkal indítunk, aztán jöhet az első anyagunk, a Biblia. Beszélgetünk, kapcsoljuk az erkölcs órához. Nagy vita alakul ki Ábrahám története kapcsán. Hagyom őket, annál is inkább, mert megszólal az a fiúcska is, aki nem nagyon akar beszélni: nem elektív mutista, de a határon van. A vitát folytatjuk a természet óra elején is, de aztán a bevitt szétszedhető emberi test jobban érdekli őket. Beszélgetünk szervrendszerekről, játékosan digitális táblára írt anyagomban, de nem digitális táblán, mert bár van a suliban, de évek óta nem lehet használni a rossz beállítások miatt. És a maketten is dolgoznak, nem kell őket biztatni. Az óra végére összeáll a csontrendszer. Beragasztjuk a füzetbe, melléírjuk a legfontosabbak nevét.
Közben, az óraközi szünetekben délig a kapuban ügyelek, utána az emeleti wc-k egyikénél egész nap. Így folyamatos rohanás a nap. 
A kölykök fáradnak, ezért előreveszem a vizuális nevelést: első óráján szabadon rajzolnak, közben Vivaldi szól a telefonomról. Csak figyelem őket, csend van. Ebédszünet és már az utolsó előtti óra. Most a manualitásukra vagyok kíváncsi, így hajtogatunk. Kígyót. Nagyon nehezen megy többeknek. Az óra végén megkapják a "leckét": párokban dolgoznak majd a következő rajz órán: ki fognak találni egy rövid mesét a két kígyóval, amit meghajtogattak, aztán fotóznak és diafilmet készítenek a képekből. Látom, hogy izgatja őket a feladat és ez így van jól. Ofő óra: vetélkedünk. "Tudni illlik" a Joepardy játék neve, amit még tavaly készítettem. Hangosan kacagnak saját marhaságaikon - kellett a lazítás, pihenés.
Utolsó óra. Már én is alig állok a lábamon, délután három óra van. Aki ezt kitalálta, az egy dilettáns, komplett őrült. Az az sni-s gyerek, aki figyelemzavaros, hiperaktív, autista stb., hogyan  lenne képes reggel nyolctól késő délutánig figyelni, dolgozni, tanulni? 
De túléltük, fél négy körül indulok találkozni a barátaimmal. Néhány sör mellett majd együtt szidjuk a rendszert - ventillálunk egy kicsit. Csak a sör legyen jó hideg... 

2016. szeptember 8., csütörtök

Napló iskolámból 2.

Nekiugrottunk. Papíron tanítok, és persze próbálkozom is vele, de sokkal inkább nevelés és közösségformálás folyik most az új osztályban. Tapogatózunk, ismerkedünk..Megvoltak az első igazi órák: magyar órán folyt tovább a srácok felmérése - persze ők nem tudták, hogy kommunikációjukat, beszédüket, olvasásukat, írásukat is tesztelem. Kínlódtunk egy mesefolyammal. Nem csak azért, mert SNI gyerekek ritkán kreatívak, hanem mert ők már nem olvastak meséket és nem is hallgattak, sőt, nekik sem olvastak fel. Szókincsük nincs, alapvető fogalmakat nem ismernek. Körbe ültünk, a földre tett képek közül választhattak. A képen látható élőlényt, tárgyat, helyszínt kellett egy mondattal a mesébe szőniük egymás után. Teljes kudarc. Többen meg sem tudtak szólalni, többnek ötlete sem volt, hogy a "Mellette folyt egy folyó." mondat után hogyan fűzze tovább a hal képével a kezében a mesét.
Ennek ellenére, mivel írásukat is, kötelességtudatukat, figyelmüket stb. is akartam tesztelni, ezért leírattam velük három képet a füzetbe és azzal kellett leckében írni egy kis történetet. Mára kellett hozniuk. 15-ből hat füzet van nálam, most fogom javítani.... Lesz dolgom bőven.
Kaptak ofő órán egy újabb kihívást: toronyépítés papírból. Elmondtam a szabályokat, majd a háttérbe húzódtam és figyeltem őket, Egy ilyen játék többet elmond róluk, mint egy órás beszélgetés. Remekül megoldották most a kihívást és nekem is fontos megfigyeléseim lettek az óra végére. Jó nap volt.


2016. szeptember 6., kedd

Napló iskolámból 1.

Hát itt az új év! Papíron 17 gyerek az új osztályomban. Tizenhét értelmi fogyatékkal élő, köztük autisztikus, mutista kölykök. De legalább nem két osztályom van, mint tavaly, hanem csak egy - egy "sima" alapképzős speciális szakiskolai osztály.

1. nap csütörtök
Évnyitó után négy osztályfőnöki óra. Rövid ismerkedős játék (személyiségcsere). Nem csak játék, nem csak ismerkedés ez, hanem próba is - megérti-e a gyakorlatot. Képesek-e végigcsinálni? Be tudják-e tartani a szabályokat? Képesek-e kommunikálni? stb.
Óriási kudarc. A játék szabályát sem értik meg, hiába fogalmazom át, hiába mutatom be egyik kölyökkel. Lefújom és futunk egy sima kört: ki vagy, hol laksz stb. Ez megy. Ám egyik kislány nem beszél. Meglehet, hogy azt sem érti, hogy mit várunk el tőle. Viszont hajlandó rábólintani arra a keresztnévre két neve közül, amelyiken szólíthatjuk. 
Elmondom a legfontosabb tudnivalókat a suliról, a választott szakmáról, a rájuk váró "megpróbáltatásokról". 
A harmadik órában újabb próba: álljatok egyes oszlopba (kezemmel mutatom, hogy hogyan) születési hónapotok szerint. Előttem a januáriak, hátul a decemberiek. Megértik. A szabályt, miszerint nem beszélhetnek közben, nem hajlandók betartani. Többszöri kérésre sem. Viszont így is hibás a beállás, pedig egyikük javasolja, hogy írják le, hiszen nem mondtam, hogy nem lehet. Leírják a dátumokat, de mivel nevet nem írnak hozzá, teljesen felesleges... Újabb kudarc, de azért megdicsérem őket, hogy "majdnem" sikerült. Megbeszéljük a játékot, a következtetéseket ők mondják el, foglalják össze. No, ez legalább működött. 
hagyom őket beszélni - újabb teszt: meddig mernek elmenni, ha nem szólok rájuk. Hamarosan mindenki mindenkivel beszél, persze, semmi köze a sulihoz. Nem bánom, mert legalább ismerkednek, ugyanakkor meglep a szocializáció ilyen alacsony foka.

2. nap  péntek
Bográcsozunk az udvaron. A kislány, aki tegnap nem volt hajlandó megszólalni sem, sőt, nevét se tudta 20 perc alatt leírni a baleset és tűzvédelmi oktatás igazoló lapjára, áll a becsukott teremajtó előtt  - arca 10 centire az ajtótól és csak áll. Mindenki tudta, hogy az udvarra kell jönni, jött is, csak ő nem. Még szerencse, hogy benéztem a folyosóra, mert így rátaláltam és kézen fogva kivittem az udvarra. Figyelem a kölyköket: ki vesz részt a főzésben, ki segít, ki a lódós stb. nagyon tanulságos egy-egy ilyen nap, ilyen esemény. A lecsó pocsék lett, de megettük. Közben tanultak is. Hogyan kell megfőzni ezt az ételt, darabolni, elkerülni a baleseteket stb. Hasznos nap volt és sokat tanultam róluk, de a lány még mindig nem beszél, nem tevékenykedik. Érnek a konfliktusok, mert az osztálytársak kezdik unni a dolgot.

3. nap  hétfő
Az első Igazi tanítási nap. Többen késnek.... el fogom kapni őket, Közben tavalyi osztályommal is találkoztam, akiket összevontak másokkal és nem lehettem segítőjük idén. Féltem őket, ezért összerántottam a szobámban a társaságot: megszeretgettem őket és "megfenyegettem" őket, hogy aki kihasználja az új ofő "szeretetét", azt nyakon vágom... Megígérték. Elhittem.
Szóval megjönnek a kölykök. Kezdődhet a további ismerkedés, és a felmérések a részemről - mit hoztak magukkal. Háááát... sovány az a tarisznya. Olvasni a többség tud, igaz hibákkal, akadozva, kifejezéstelenül. A nagyobbik baj, hogy nem értik. Szóláncot játszunk. Állatokkal. Nagy bátorság a részemről.És nem is megy. - Mondj "a" betűvel kezdődő állatot! Várok türelemmel. - Nem tudok! és tényleg nem tud. Majd nem ismerik az albatrosz, bivaly, busa szavakat. Beszélgetés közben kiderül, hogy fő fogalmakkal sincsenek tisztában. Most már első osztályban érzem magam. Írni meg sem próbálunk... egy év alatt hogyan teszem alkalmassá őket a szakmatanulásra??? A lány továbbra is hallgat. Orra folyik, nem törli meg. Mivel nem kommunikál, ezért fel sem tudom mérni a képességeit. Meglehet, hogy középsúlyos értelmi sérült, bár a szakértői papírja nem ezt mutatja. Elképzelni nem tudom, hogyan vizsgálták meg, mert páros helyzetben: face to face sem elérhető a kiscsaj. Valamit ki kell találnom.

4.nap  kedd
Első természet óra. Kísérletezünk.  Egyik kölyök villog - szuper, lesz kire támaszkodni. Alakul a képem az osztályról: kire lehet majd számítani, kivel kell vigyázni stb. Magyar órán írunk is. Azaz próbálkozunk. Következtetés: meg kell tanítanom két gyereket ceruzát helyesen fogni. többeket írni. Vigyázat: ez középiskola. 14-18 év közötti fiatal felnőttek. Mögöttük 8-9 év iskola. De minek???