Roppant ügyetlen vagyok!

Nézem a tévében a Bátor tábor "reklámjait" és nagyon örülök, hogy működik, és ugyanakkor nagyon fáj a szívem...Nézem, olvasom Ritók Nóri írásait, blogbeszámolóit és nagyon örülök, hogy remekül működnek és nagyon fáj a szívem - hogy lehettem ennyire ügyetlen? Hogy nem érdekelt más, mint a gyerekek, az éppen megoldandó programok szervezése, anyagi forrásainak előteremtése és a lebonyolítás. 

Pedig példa nélkül áll, amit végigcsináltam az elmúlt 17 évben. Nagyjából 450 hétvégi program, 10 ezer fogyatékkal élő és ép gyerek, fiatal felnőtt és rengeteg izgalmas, felejthetetlen program az élménypedagógiára alapozva - természetesen ingyen, hiszen ezek a gyerekek halmozottan hátrányos helyzetűek, cigányok, fogyatékosok.

És példa nélküli eredmények: az SNI-s gyerekek középiskolai leszakadásának statisztikai mutatója 60% körül van: Nálunk MINDENKI elvégezte az iskoláját, a lemorzsolódás 0 % ! A legtöbbüknek sikerült munkát is szerezni, Emberek lettek, Emberré értek a kezem alatt. Lassan kifut az egész. Hiába alakultak a mi mintánkra, módszerünkre más szervezetek, ez óriási munka és csak elhivatott emberek tudják csinálni. Pokolian nehéz feladat 25-30 (Ócsán 52) értelmi fogyatékkal élő és/vagy mozgás- látássérült gyerekkel az egész napot úgy eltölteni, hogy mindenkinek élmény legyen és megússzuk baleset nélkül a sziklamászást, íjazást, szakadékon átkelést stb.  Ebbe bele lehet halni és bele is halunk. Irén elment, Péter már régebben, de él a munkájuk - gyerekeik a mai napig keresnek engem is...

Hogy lehettem ennyire ügyetlen, hogy minden hírverés nélkül, elhíve, hogy a becsületes és színvonalas munka magától is megtermi gyümölcsét, nem tettem semmit az önreklámozáséért, a szponzorok megszerzéséért, magam ajnározásáért??? A gerilla marketinggel jön az ismertség, az ismertséggel a támogatás, a kitüntetéssel a pénz. Mindezt elmulasztottam és a csendben végzett munka nem érdekel senkit. Üvölteni kell, ott kell lenni minden nap az emberek előtt, az emberek tudatában.
Szívem tudja, hogy jól tettem mindent, eszem azt mondja, hogy egy óriási barom vagyok. De a legnagyobb kár azért a komplex módszerért, amit kidolgoztam az elmúlt majd 20 évben és ami működik! Remekül működik. Iskola helyett. Mert az meg nem. Iskola az erdőben és erdő az iskolában. Csodaország meghalt. És a Baráti Kör is szép lassan megfog. De: 10 ezer emberke hordoz magával minden nap, én vagyok ott, az én elveim, normáim, nézeteim. Siker ez még akkor is, ha béna vagyok. Az ő sikerük. Hogy talán elkerülték a Taigetost. És nekem ennyi elég.

Sajnálom

a mai kölyköket, nagyon. Elveszik tőlük a gyerekkorukat, a legmeghatározóbb éveiket. Nem csak azzal, hogy belekényszerülnek egy hamis, média-csinálta világba, ami velejéig romlott és hamis - hogy értetlenkedtek egyesek, mikor a rendszerváltáskor beölő szennyről írtam - mi az, hogy szenny? Hiszen demokrácia lett, meg amit akartunk... Persze. Lett Vuk helyett Dragonball (számítógép rajzolta szörnyűségek), Kölyökklub helyett Mónika-show, számukra elérhetetlen a színház, a komolyzenei koncert, de egy táncház is. Aranyeső folyik az égből, mindenhonnan, ők meg állnak az egykori pályák, művelődési házak, klubok, grundok helyett a megmaradt játszótereken. A zsaruk meg kamerákon nézik, ahogy a drogárusok szórják nekik a szert és nem történik semmi. Ömlik rájuk a meztelenség, a pornó mindenhonnan, nem is tisztelik egymást -se szülőt, se istent, senkit. 

Másrészt élnek egy virtuális világban, ahol minden hazugság és sokkal fontosabb, hogy lájkolják a 100 ezredik csücsörítős képet (kacsa effektus), mint hogy megölelje anyját és megkérdezzék egymástól: - Hogy vagy?

Nem ismerik a világot, de magukat sem. Többüknek csak elvárásaik és jogaik vannak, kötelességeik nem nagyon, a munkát meg hírből sem ismerik...

Persze, vannak kivételek, mert vannak nevelő családok, vannak normális körülmények között élő gyerekek is, de én nem nagyon ismerek ilyeneket. Tanítok nevelő otthonosokat, drogosokat, fogyatékkal élőket, HHH gyerekeket... Ezt hozta az elmúlt 25 év - én szégyenem is, noha kiabáltam a magam helyén eleget. Nem véletlen, hogy most itt dolgozom és így. Mindannyiunk szégyene. Sajnálom gyerekek...

Csütörtök

Azt hiszem, hogy mostanra fogyott el az erő: aki kitalálta, hogy értelmi fogyatékkal élő, autista, hiperaktív, figyelemzavaros stb. gyerekeknek napi 7-8-9 órája legyen speciális szakiskolában - vajon miért? - az egész egyszerűen nem normális. Vállalom a véleményem: komplett idióta. Jöjjön be a mára egyéves munkával "megnevelt" osztályaimba és próbálja ki magát. Semmit nem kell csinálnia, csak botrányok nélkül levezényelni a napot. 

Fél 8. Nyomtatom a mai, differenciált munkalapokat, amiket tegnap megcsináltam. Előbbre nem lehet dolgozni, mert sosem lehet tudni, hogy meddig jutok el a rendkívül heterogén osztályokkal. Persze vannak tavaly elkészített anyagok, időt nyerve kis átalakításokkal van, amit tudok használni. Nyolc óra, becsöngetés. Osztályom szokásosan hiánytalanul itt van... Még dolgozni is lehet velük, legalábbis a matek óra százalékos játékai, kihívásai ülnek, működnek - és a kölykök is.  Kicsöngetés után rohanás az emeletre, már megint wc-s néni vagyok, mélyen megalázó az egész és roppant fárasztó. Második óra: természet. Ismételjük az emberről tanultakat: a joepardy játékot már egy hónapja megcsináltam. Gyorsan négy csoportot alakítunk és mehet a játék. Most időkorlátot is állítok, és örömmel látom, hogy megragadtak az ismeretek, alig akad egy-egy lyuk. Szuper! Harmadik óra, másik osztályom matek. QR kódos ismétlő játék, ez nagyon nehezen megy, csalódottság áraszt el - mi a fenét csináltunk egy éven át? Igen, nagyon gyenge képességű társaság, nagyon alacsony IQ-val, de ez nem magyarázza. Tehát el kell gondolkodni, hogy mit kellett volna másképpen tennem... Majd eljön annak is az ideje, most nincs rá idő, negyedik óra. Erkölcs. Folytatjuk a megkezdett filmet, majd a végén kicsit beszélgetünk róla, nincs több idő most. Ötödik óra. Közben leadom az ügyeletet, kimegyek rágyújtani, kezdek fáradni. Szóval ötödik óra, megint matek a harmadik sni-s osztályban. Egyszerű, frontális óra, mert annyira gyengék, hogy most muszáj a figyelmet a kezemben tartani. Nagyon nagy koncentrációt igényel, leginkább az, hogy mindenki dolgozzon és észrevegyen, ha elhagynék valakit. Lassan, de biztosan haladunk.  Hatodik és hetedik óra. Már végeztünk a szakmai gyakorlat anyagával, ezért nem dolgozunk, nem is tudnánk, a gyerekek kivannak. És én is. Adósságokat rendezünk, beszélgetünk. Kimentünk volna egy tájékozódási játékra, de szakad az eső. Beszélgetünk az élet nagy dolgairól. Beesik a konyhai gyakorlatról másik osztályom két gyereke: tányér tojásos galuskát hoznak sok-sok villával. Körbeüljük a gyerekekkel és közös tálból cseresznyézünk. Három óra, gyerekek elmennek haza, én még maradok, el kell tüntetnem asztalomról, asztalaimról a Himalája nagyságú dolgozat, fogalmazás, füzethegyeket, feladatlapokat, szemléltető eszközöket, játékokat. Fél órás   reménytelen közdelem után is János-hegynyi kazlak - elég volt, pakolok és a szakadó esőben hazafelé veszem az irányt. Holnap igazgatói szünet, nem kell(ene) készülni, pihenni kellene, de nem lehet. Itt az év vége, össze kell állítani a dolgozatokat, adminisztrálni kell két osztály elmaradt ügyeit, a békákkal is van tennivaló, megy egy pályázatunk, amiben szintén dolgozni, adminisztrálni kell stb. Fél hat van. Épp csak túl vagyok leveleim elintézésén, meg elmosogattam a konyhában és a kutyával sétáltunk egyet az esőben. Fel kellene készülni a kassai nyári egyetemre, ahol szekció vezető leszek 30 órában, át kellene még egyszer nézni a könyvem második részét és pofozgatni egy kicsit, meg kellene írni vagy másik hármat, ami már összeállt rég a fejemben, csak nincs rá időm. Ezek módszertani könyvek általam kitalált és bevált játékokkal, eszközökkel, módszerekkel. Majd egyszer. Remélem, hogy lesz rá időm és remélem, hogy lesz még kinek...

Szerda

Kéthetes órarendünk van, a mai számomra a legrövidebb, mindössze három órám lenne, de mindig tovább kell maradni, mert rengeteg a munka. Fél nyolc. Ügyelet a WC előtt... még jó, hogy csak délig kell, utána jön a következő szerencsétlen.

Első óra matek. A tegnap készített QR kódos feladatokat elő kell készítenem még nyolc előtt: beszélni kollégákkal, hogy a hozzájuk érkező gyerekeknek adják oda a következő kódot. A vége a büfés néni, nála az utolsó. Mivel csapatokban és eltérő ritmusban játszanak (dolgoznak), így van időm mindenkivel foglalkozni. Persze még óra előtt ki kellett nyomtatni a lapokat, feldarabolni, kiosztani. Minden jól sül el, a kódok kifogástalanul működnek - sajnos tegnap annyira fáradt voltam, hogy egyik számolást elrontottam, de ennek ellenére a játék bevált. Mire végeztek, addigra tucatnyi százalékszámításos feladatot oldottak meg és észre sem vették, mert a játék elterelte erről a figyelmet. Második óra természet: ismételjük az emberi test felépítését, szervrendszereit. Bevitetem tehát Samut, aki darabokra szedünk, de előtte még kihívom egyik kockás hasú tanítványomat és mindenki más két csontot megnevez és megmutat rajta - élvezik, elröhögcsélik, de tudják. Samut sikerül össze is rakni, szuper! Harmadik óra rajz. Valójában műszaki rajz, ezért most tényleg megpróbálunk szerkeszteni: először egy kockát, majd beleszerkesztjük a gyémántot. Most már jól megy, ha belegondolok, hogy fél éve még a vonalzó használattal küszködtünk. A szerkesztéshez természetesen saját gyerekeim megmaradt vonalzóit osztom ki, ceruzákat is, sőt, tegnap nyomtattam szögmérőket, ki is vágtuk, most használjuk. Nem megy mindenkinek, de a kockáig mindenki eljut és ez óriási eredmény.

Negyedik óra. Mehetnék haza, de a digitális naplóban meg kellene próbálnom utolérni magam, ám óra közben mindig nyugodt és vidám kolléganőm kiborulva bejön hozzám és át/visszaadja az osztályt. No akkor rögtönzött nevelés, nevelés, nevelés.... Fél  egykor szabadulok, irány haza...

Otthon váltom a feleségem, pátyolgatom lebetegedett kisebbikemet..Megjön a legnagyobb is, odaülünk az adóbevallásának, mert igen lusta a lelkem...

Két óra. Túl ebéden - ilyen tán két hétben egyszer-kétszer van, megszoktam, hogy háromkor, négykor eszem először. Odaülök a géphez. Most a hétvégi békás programra kell megcsinálni a térképet, a jelöléseket rajta stb. Ez lesz a Zöld Béka Baráti Kör 427. hétvégi programja - most Gödöllőn a XX: Tájékozódási Játékunk. Egy óra alatt a netről lelopott térkép összevetve a sajátommal készen, nyomtatásra vár, meg valamikor ki kell rohannom oda, kitenni az ellenőrző pontokat - még nem tudom, hogyan fogom megcsinálni. Most jöhet a két osztálykirándulásos nap előkészítése: bobpályának írni vagy telefonálni, a másnapi kincskereső játékot kitalálni, megtervezni és megcsinálni. Megvan ez is egy óra alatt. Jó kört futottam.

Most jöhet a holnapi hét órára készülés... még nem végeztem és negyed nyolc van... szerintem 10 körül megleszek mindennel...

Kedd

Korán, sokkal korábban keltem, mert kisebbikemnek szakmai vizsgái voltak és nem akartam, hogy elaludjunk. Fél nyolcra benn: megúsztam a wc ügyeletet, mert érettségi zajlott és le volt zárva a terület. Rendkívüli órarend: egy lukas órámba megtarthatom a nyolcadikat, így csak 3-ig kell tanítanom... Hurrá! Első óra matek. Differenciált feladatlapok, ismétlés a százalékszámításból. 20 percet adtam rá - ment. Aztán közösen megoldottunk egy kördiagramos százalékos feladatot - tegnap este készítettem, jól működött, ezzel is végeztünk időben, sőt, értették, pedig megjelent benne az arány témaköre is! Második óra könnyű: filmet nézünk a másságról... Harmadik töri: mivel egy év alatt kellene végigrohannom legalább a magyar történelmen, ezért még csak az első világháborúnál vagyunk, de végezni fogunk. A digitális táblán pakolásszuk a birodalmakat, fegyvereket, aztán közös vázlat, majd gondolattérkép és vége is. Negyedik óra: ofő. Elkezdtünk nézni egy filmet, azt folytatjuk, de előtte jegyek és ellenőrző, napló egyeztetés, plusz elkérem az Év füzetét, amibe a gyerekek megtervezték az évüket. Persze a film is ehhez kapcsolódik. Kicsöngetnek. Oké, lehet szusszanni, mert még egy lukas óra. Adminisztrálnék, de nem működik a net... no komment. Nem baj, lazítok kicsit. 

Hatodik-hetedik óra, természetismeret és rajz. Tegnap összeraktam a hangszereket: vittem szájharmonikát, sípokat, körtemuzsikát, furulyákat, hangvillát, dorombot stb. Megszólaltatjuk mindet, sőt, szívószálból dudát készítünk - jót nevetnek, ahogy bemutatom és az olló vágásaival rövidülő szívószál egyre magasabb hangokat ad. Mindenkinek sikerül a duda, remek! Közben megismerik a frekvencia, infra és ultrahang fogalmát, le is írják. A hullámmozgást hosszú kötéllel mutatom be, élvezik a szinuszhullámokat, meg is értik. Mivel marad még 20 perc: arra kevés, hogy alkossunk, arra elég, hogy az udvaron a kötéllel egy élménypedagógiás gyakorlatot megcsináljunk. Élvezik a kihívást, bár nem sikerült megoldani, de még visszatérünk rá. Az egyik kislánnyal még megesszük a krumplifőzeléket, amit a másik osztályom főzőtt a konyhán: ő is éhes, én meg még nem ettem ma. Fél négy. Leülök a szobámban, nehéz  összeszedni magam, nagyon elfáradtam. De menni kell, mert nagyon sok dolgom van. Négyre otthon is vagyok.

Ebéd. Kedvencem, hiszen szülinapom van. Belapátolom, válaszolok a leveleimre, megnézem a köszöntéseket a facen. nagyon jól esett, hogy tanítványaim egész nap köszöntöttek: volt kitől graffitit, verset, rajzot, csokit, jó szót kaptam.

Fél öt. Nekilátok a holnapnak. Először  matekot, mert az hosszú: százalékszámításra készítek QR kódos iskolai kincskeresést: generálom a kódokat, kitalálom a feladatokat, a menetét. Hatra meg is vagyok. Most a híradó megy, azt megnézem minden nap, most tehát pihi és közben vacsora... Még hátra van a többi óra, meg jó lenne a családdal is foglalkozni egy kicsit... Szerintem 10 körül végzek mindennel.

Hétfő

Elhatároztam, hogy az utókornak szánva posztomat - okulásul és kordokumentumnak - hogy egy héten át leírom, hogyan telnek egy mezei pedagógus napjai. Ez az egyszerűbb és rövidebb hetem, mert nálunk páros és páratlan hét van eltérő óraszámmal. Mielőtt nekivágunk közölném, hogy valamennyi órám értelmi fogyatékos gyerekekkel van egy utolsó esélyt adó szakiskolában. 

Lássuk:

Hét óra: indulás a suliba. Szeretek kicsit korábban érkezni, elintézni még mindent a tanítás előtt, no meg ügyeletes tanárként benn is kell lennem még fél nyolc előtt. Megint vécés néni leszek a folyosón délig, ami egyáltalán nem tesz boldoggá, mert se szünet, se pihenés, se cigi, semmi. 

Első óra: nem tanítok, egy fekete cserével elintéztem, hogy kollégám kérésének megfelelően benn legyek egyik osztályom (mert kettőnek vagyok osztályfőnöke - dupla adminisztrációval természetesen, dupla létszámmal az osztálykirándulásokon stb.) szakmai "vizsgáján". A kolléganő tételekkel méri fel a gyerekek tudását - örülök, mert nagyon nem szerepelünk le, sőt, "butácskáim" okosabbak, mint sok ép szakácstanuló - pedig ők csak konyhai kisegítők lehetnek. Így szól a törvény...hajrá Magyarország!

Szünet a vécé előtt, nyitom, mert óra alatt zárva van, mióta gyerekeink leamortizálták azokat. Nyitom, szívem szerint mondanám, hogy 50 Ft a pisilés - legalább lenne egy kis fizetés kiegészítésem, igaz, úgysem tudnának fizetni. Egy perccel hamarabb zárok, mert nem szeretek óráról elkésni és robogok az emeletre (tanáriba be, napló, saját szobám, tollak, szivacs). Óra rendben lemegy, QR kódos kincskeresés: mire a gyerek rájön, hogy megoldott egy tucat szöveges feladatot, addigra vége is a játéknak, kicsöngetnek. WC. Harmadik óra megint matek, év végi ismétlés. Egyáltalán nem örülök, hogy némelyiknek az újdonság varázsával hat egy-egy ismételt anyagrész, de hát értelmi fogyatékosok, mit vártam?

WC. Negyedik óra. Mára végeztem volna, mert cserébe holnap zsinórban 8 lesz négyig, de benn maradok, hisz folytatódik a vizsga. Ötödik óra: megbeszélés a gyógypedagógusoknak. Bejelentés, szívfájdalom, nem magyarázom, mert a blog nyilvános.

Fél kettőkor (csoda!) eljövök, elintéznivalóim vannak: számlabefizetés és egyéb... Három körül otthon vagyok, bekapok valami kis ennivalót - ma először, mert nincs időm nincs rá a suliban, a wc előtt nem szeretek enni.. Kutyasétáltatás, hogy nyugtom legyen, aztán nekiállok dolgozni. Nagyjából másfél-két óra alatt megcsinálom a hallgatóm óravázlataihoz a megjegyzéseimet, amelyekhez a főiskola digitálisan kéri a megjegyzéseket, utólag - marhaság! Fél hat. Nekiállok készülni a holnapi 8 órámra. Természet órára digitális anyagot készítek a hangról, közben a megvett szívószálakból készül a síp, és összeszedem a hangszereimet. Matekhoz játékos feladatlapok az ismétlésekhez, töriből kijavítom a tavaly elkészített anyagot, hiszen ez az osztály más, semmi nem működik úgy, mint tavaly a másikban. Megcsinálom még a diagramokat a viz.nevelés órához - holnap hajtogatni fogunk.

Még két osztályközösség építés óra - élménypedagógiás órák, a gyakorlatokhoz el kell készítenem egy csomó képet. Ezt félbehagyom most - fél nyolc van, mert vacsizni kellene, kezdek éhes lenni. Majd folytatom vacsi és fürdés után, úgy saccolom, hogy már csak egy óra, mert fel is kell applikálni kemény lapokra. Szerintem fél 10-re, tízre megleszek. Aztán fekvés...

Ha lenne még egy évem

Ha lenne még egy évem, fantasztikus dolgokat hozhatnánk létre a kölykökkel. Már egy jó ideje együtt lélegzünk, ismerjük egymást, sokszor semmit sem kell mondanom és értik, hogy mit szeretnék. De nincs. Az SNI le van sz@arva ebben az országban: az egy dolog, hogy nem írtak nekik tantervet, nincsenek tankönyveik, de az, hogy elvettek egy évet tőlük! - no, az nem mindegy! Az előkészítő két év lecsökkent egyre, óraszámaik ennek megfelelően megemelkedtek: épnek sem, nekem se könnyű a hetedik, nyolcadik, kilencedik óra, de értelmi fogyatékos és e mellett hiperaktív, figyelemzavaros, autista stb. fiatalnak szinte elviselhetetlen. És mégis! Elviselik - értem, az órákért, és gyakran hallom, hogy a fene egye meg, ma nincs óránk Karcsi bácsival! Így is csodákat alkotunk és egyre gyakrabban áll össze a puzzle a fejükben és értik meg, hogy év elején, közepén mit miért tanultunk, tettünk, játszottunk. Büszke vagyok rájuk és sajnálom őket, mert látom a jövőjüket.

Hogyan tanítom? 4.

Hogyan és mire használom a dobókockákat az órákon? Most csak a matek órákhoz adnék bevált tippeket, játékokat, bár más órákon is helye lehet - például csoportalakításnál.

1. Számfogalom megerősítése

Szándékosan írtam, hogy erősítése, hiszen a számfogalom az első 5-6 év alatt kialakul, amennyiben a család, majd később az óvoda megfelelően foglalkozik a gyerekekkel. Később már nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen kialakítani. Meggyőződésem, hogy például a társasjátékok háttérbe szorulása a digitális technikákkal, modern korunkkal szemben a felelős nagy részben azért, hogy ennyi diszkalkuliás tanuló van. Ha a szülő "megszámolja" a gyerekkel a lépcsőfokokat, a lépéseiket, a ház ablakait, a parkolóban a kocsikat, a gyerek kezén, lábán az ujjakat és társasoznak, ahol dobni kell a kockával, majd lelépni a mennyiséget, akkor a gyereknek nem lesznek számolási nehézségei. Ha mégis, akkor jöhetnek jól ezek a játékok.

Kockapóker: szükséges hozzá egy darab papír, egy íróeszköz és számkörtől függően 2-3-4 kocka. A játékot játszathatjuk párban, kiscsoportban is.

Kérés: "Írjátok fel a papírra egymás után a számokat 5-15-ig! Dobjatok felváltva a három kockával! A dobott számok közül nem vagytok kötelesek mindet felhasználni, de most csak összeadást végezhettek velük! Feladatotok az, hogy 5 perc alatt minél több mennyiséget dobjatok ki 5 és 15 között, ikszeljétek be, amit sikerült kidobni. Kinek marad kevesebb át nem húzott száma?"

Például a dobott kockák: 6 - 2 - 4

A tanuló beikszelheti a 6,  8, 10,  12-es számot, természetesen csak egyet. 

Változatok: 

• bármilyen művelet végezhető a számokkal (2 x 4 + 6 így kidobható a 14 is)
• csak egy-egy művelet (csak összeadás, csak szorzás stb.)
• csak az összes kocka összege húzható át (12)

Legyen 50! - Tízes átlépések gyakorlása 1 kockával:
A játékot  játszathatjuk párban, legfeljebb 4-5 játékossal, mert akkor már jó memória is szükséges

Kérés: " Dobjatok felváltva a kockával, a dobott mennyiséget jegyezzétek meg. Mikor újra rátok kerül a sor, akkor adjátok hozzá a megjegyzett mennyiséghez a dobottat! Amikor elértetek a célösszeg közelébe, akkor ha többet dobtok, le kell vonnotok! Addig folytassátok míg pontosan 50 nem lesz!
Például: 48-ad van, dobsz egy ötöst, akkor le kell vonnod, tehát lesz 43...
Megjegyzés: természetesen kisebb és nagyobb célösszeg is lehet. Én időre szoktam játszatni - 50-nél 5 percet szoktam adni.

2. Szorzásbingó: hogyan tanítom a szorzótáblát?
alapjáték: A gyerekek kapnak egy 4x5-ös táblázatot, belediktálom a számokat 1-től 36-ig. A gyerekek oda írják a számokat, ahova akarják, a kihagyott mezők joker-mezők. Természetesen azokat a számokat kihagyom, amelyeket nem lehet így szorzatként kidobni! 

1	2	3	4	5
6	8	9	10	12
15	16	18	20	24
25	30	36

Kérés: "Kezdjetek felváltva dobni a két kockával, a kapott szorzatot jelöljétek a táblázatban! Akkor van bingótok, ha négy iksz van egyvonalban egymás mellett! A játékra 5 percetek van!"
Változatok:

• Három kockával: választhatja a három szám szorzatát, de választhatja két szám összeadását és utána szorzást a harmadik kockával. Ekkor a játékot játszathatjuk 10x10-es táblán is!
• Hangosan ki kell mondani az eredményt (a társ ellenőriz, ha téves a számolás, akkor a másik játékos kétszer dobhat)
• Nem időre játszatjuk, hanem első bingóig

Ha minden óra elején erre szánunk néhány percet, akkor a számolás biztosabbá válik, a szorzótábla készségszintű elsajátítása várható anélkül, hogy "magolni" kellene.
Jó játékot!