Megkaptuk...

Megkaptuk az át és besorolásokat: most lett úrrá a döbbenet a kollégákon. Most próbálnak fogást találni azokon, akik a legkevésbé kompetensek ebben az egész őrületben - mert ugyan miről tehet egy szerencsétlen igazgató? vagy gazdaságis? Igaz, szerződésünkben van egy-két szerintem is aggályosnak minősíthető kitétel, de ez nem is csoda, mert az új törvények, rendeletek roppant ügyesen vannak kitalálva: úgy értelmezik azokat az iskolák és fenntartóik, ahogy akarják, ahogy érdekeik diktálják. a minimumra is állítható pótlékok természetesen azok is, a lehetséges legmagasabb óraszám természetesen a lehető legmagasabb is stb. Aztán, ha valahol mégis kiderülne, hogy nem fog működni a dolog, akkor mi van? Semmi. Módosítják majd, mint az Alkotmányt - annyiszor, ahányszor csak tetszik nekik. Ezek a kiskapuk meg azért kellenek, mert hátha mégis ráébred a pedagógus társadalom, hogy újra szolgát csináltak belőle és esetleg felemeli a fejét. Akkor lehetne menekülni kicsit a másik irányba... de nem hinném, hogy erre sor fog kerülni. Még mindig alszunk...

Magam is kezdem elveszteni a hitemet, hogy mégis tudunk csinálni egy jó iskolát. Egy iskolát, melyben olyan műhelymunka folyik a gyerekeinkért, mely értük van és ezáltal értünk is. Hogyan lehet nap mint nap úgy tanítani, hogy gyerekeink többsége utálja a sulit, utál mindent és semmi nem érdekli - ugyanakkor sorsuk a lehető legrosszabb, mit felnőtt se visel el...tele éhezéssel, nélkülözéssel, fázással, droggal, erőszakos és "leszarokmindent - téged is" szülőkkel. Két osztályom összevont szülői értekezletén - szakmaválasztás előtt és úgy, hogy évente 1-et tartunk, nem rángatjuk be feleslegesen a szülőket - 8 érdeklődő szülő jelent meg. Azzal áltattam utána magam, hogy nem jöttek, minek is, hiszen napi telefonos kapcsolatban vagyok a legtöbbel.

Szóval, utálják az iskolát. Hogyan is szeretnék? Az új törvénynek köszönhetően SNI-s gyerekeink, köztük hiperaktív és autista gyerekek is, kényszerülnek arra, hogy napi 8, akár 9 órában üljenek a suliban, figyeljenek és tanuljanak. Magam nem tudok ennyit végigülni, figyelni még kevésbé. Ki volt az az őrült, aki ezt kitalálta? Szeretettel várom iskolánkba egy napra - diáknak. Vagy akár kipróbálhatja, hogy milyen 7 vagy 8 órát zsinórban (köztük szüneti ügyeletekkel) megtartani értelmi fogyatékkal élő gyerekeinknek! De a legnagyobb baj a kilátástalanság, a közöny. A lány vagdalja a kezét, csuklója tele hegekkel, délutánonként idősebb férfiaknak adja magát ingyér. Mi jövő látszik neki? Ha meg is szerzi szakmáját, nem lesz munkája úgyse. Mit mondjak neki? Hogy lesz majd egyszer egy jobb világ? Magam se hiszem...