Erkölcstelen az egész világ. Ez a legnagyobb baj - az iskolában is. Amilyen érzéketlenül megyünk már el a hontalanok mellett, gondosan ügyelve, hogy átlépjük a fekélyes lábat, olyat érzéketlenül közli a kiscsaj a suliban, hogy miből fog élni... Akkor meg minek tanuljon? Utazom a járműveken, kocsira 30 év után sem telik, de sebaj, legalább nem szennyezem a levegőt. Mindegyiken kosz, bűz, mocsok, összefirkálva, szemetes, kétségbeejtő. Gyerekek a suli előtt ugyanilyen könnyedén pöckölik a csikket szanaszét, be a szomszéd kertekbe is mindenféle gondolkodás és lelkiismeret nélkül, ha rászólsz, annak semmi értelme, ha példát mutatsz, a példa nem ragadós. Olyan rondán beszélnek, annyira közönségesen a többség, hogy nem csoda, ha már a szavak nem jutnak el agyukig...Hétvége. Pihenni kellene, együtt lenni a családdal (mely szétesett már évtizedek óta s szerepét a legkevésbé sem tudja betölteni - lassan minek is, hiszen a közben felnőtt generációból ugyanaz a mocsok ömlik.). Helyette van plázázás, meg bevásárlás - most... közben mosolyog a nap az erdő felett -áldás a vénasszonyok nyara...Szerelmesek unott csókja a metrón, kezükben okoska, azzal foglalkoznak, nem egymással - Einsteinnek igaza volt és a félelem teljesen jogos volt. Szegény Nagy László! Mit is üzent az utókornak? Valami ilyesmit, bocs a pontatlan idézetért: "Ha még lesz emberi arcuk, akkor csókoltatom őket!" - emberi arcuk még talán van, de lelkük, mi emberi már rég nem. Teljes érdektelenség és közöny, kétségbeesett kapaszkodás a valónak vélt világba, miközben csak egy álom az egész. Együtt álmodjuk, de érdemes-e? Nem kellene már végre felébredni és odafordulni egymáshoz: - Hol voltál eddig? Persze ehhez szavak kellenének és értő értelem, melyek már rég nincsenek.
Mikor a suliban próbálkozom megértetni a kölykökkel, hogy ez csak egy virtuális világ, akkor nem értik - bekebelezte már őket. Sajnálom. És nem értem. Becsukom az ismert illatú könyvet, zizeg a papír - megvan tableten is, de így jobb és közben gondolkodom az erdő közepén, egy szarvascsapás mellett, min előbb sétált el háremével büszkén egy gyönyörű, inas bika, hogy van-e még értelme bárminek is és tényleg félszavakból megértjük-e egymást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése