December és Tisza

Nagy ideje van a halálnak: két olyan embert vesztettem el, akiket nagyon szerettem. Egyikük művész volt és társ hosszú, nagy, lélekemelő beszélgetések idején, másikuk a múlt és jövő egyszemélyben. Mindkettőjüktől a Tisza búcsúztatott, pedig nekem semmi közöm szőkeségéhez! Haragszom rá, mert hullámai elvittek egy-egy darabot a lelkemből. Túl sokan mentek már el...

Vannak csodák

vagy mégsem?

Egy pillanatra hinni kezdtem benne, tényleg létezik Ő! egyik tanítványom (szakiskola, 16 vagy 17 éves, fog majd szakmát is tanulni...) 32 perc után megértette, hogyan kell használni egy vonalzót, hogyan kell mérni vele. Végre is hajtotta a feladatot, ami az volt, hogy a papír szélétől mérjen le 4 cm-t és tegyen oda egy kis jelölést. Végrehajtotta, legalábbis így hittem. Visszatérve hozzá az osztályban megtett kör után, láttam mit csinált és rögtön kétségbe vontam a létezését: lemért 4 mm-t!