Életérzés

Nincs helyén egyikünk sem. Egyikünk sem, akinek 10-15 év után mennie kellett munkahelyéről, szeretett, megszokott iskolájából. Évek teltek el és nem tudjuk kiheverni a csalódást. Öt diplomás kollégám most "laikusok" között dolgozik, persze nem a megfelelő poszton. Persze nem az öt diploma a fontos, hanem a gyakorlati tudás, aminek meg mestere - lenn. Meghúzza magát, még egyszer nem követi el azt a hibát, hogy jobb legyen kollégáinál. Nem akarja felvállalni azokat a konfliktusokat megint, amiket már megélt egyszer - hiába, az okos ember még egyszer nem fut neki a falnak, még a kölykökért sem. Másikunk mióta elment, azóta újra váltott, mert új helyén ugyanazt az utat járta be: a szakmai irigység, féltékenység, annak tudatosulása, hogy sokkal gyengébb vagyok, mint a másik, nos, ez nem túl ösztönző Magyarországon. Nem arra késztet, hogy jobb legyen valaki, hanem dögöljön meg a másik tehene is! Ment tehát, menekült, napközis lett - ott legalább békén hagyják és a közszemlélet szerint az a pedagógia "alja". Most megint bajban lesz, mert váratlanul megnézték egyik foglalkozását és kiderült minden... Másikunk nyugdíjba menekült idő előtt, vitte magával csodálatos tudását, igazi pedagógus voltát. Magam szintén kínlódom. Bár dolgozhatom, békén hagynak, még tán el is ismerik a munkám, de ... az iskola túl lassan változik, túl sok idő fog eltelni, ha el fog egyáltalán jönni az idő, hogy beszélhetünk Iskoláról. 

Találkoztam velük. Nem kiégettek, hanem olyannyira elkeseredettek, hogy azt fontolgatják: menni kell a pályáról. Rég rossz, ha jobb vagy, mint szakmai vezetőid, jobb vagy, mint kollégáid többsége. Rég rossz, ha még tenni akarsz valamit, megélni és nem csak túlélni. 

Csinálni kellene egy jó Iskolát. Milyen az? Szerintem ott

- Minden pedagógus, akár vezető, akár beosztott, birtokában van a legalapvetőbb szakmai tudásnak, ezenkívül művelt és kissé polihisztor: játszik legalább egy hangszeren, dalokat tud, kézműves technikákat, verseket, meséket, mondókákat, birtokában van a modern technikáknak, naprakész a legújabb pedagógiai-pszichológiai eredményeknek

- Nincs különbség semmilyen tekintetben a tanító, a tanár, a napközivezető stb. között - mindenkinek egyformán fontos a munkája. Ezt a munkát össze kell hangolni és nem eldolgozni egymás mellett.

- Az iskola minden dolgozója tenni akar a közös munkáért, agilis, tevékeny, odaadó

- Az iskola minden dolgozója egy műhely tagja, egymásért együtt dolgoznak, egymástól folyamatosan tanulnak 

- Minőségi munkáért minőségi bért kapnak

- meghatározott idő után fizetett szabadság jár, melynek alatt a kollégák kipihenhetik magukat, képezhetik magukat - ez legalább 2 hónap legyen

- Az iskola minden gyereket felvesz válogatás nélkül

- Nem csak a felzárkóztatás, hanem a tehetséggondozás is hangsúlyt kap - még fogyatékkal élő gyerekeknél is

- A tanítás-tanulás alapja a nevelés kell, hogy legyen: tisztelet, erkölcs, tolerancia stb.

- A tanulási folyamat alapja a flow, az "aha"-élmény, a megtapasztalás stb. Módszerei között jelenjen meg minden módszerből és eljárásból a legalkalmasabb: a projekt-, az élmény-, a dráma- stb pedagógia, a szabad tanulás - bármelyik. Ezek közül a pedagógus választhassa azt, amelyik személyiségének, képzettségének a legjobban megfelel

- Fontosabb a közösségi élet, mint a haladás a tanulmányokban, mert ha megvan az előbbi, akkor magától megjön az utóbbi

- A suli 9-kor kezdődik. A lehető legtöbb szünetben, amik 20 percesek, az órák viszont lehetnek hosszabbak, mint most - udvarra, szabad levegőre kell menni

- A sport mindennapos tevékenység kell, hogy legyen

- Az ismereteket a diákok maguk szerezzék meg és komplexen gondolkodva építsék össze, mint egy puzzle-képet (projekt, epocha stb.)

- a nyelvtanulás nagyon fontos, lehetőleg anyanyelvi tanárok tanítsanak - felső tagozatban minden tárgyból egy-egy órát idegen nyelven

- minden gyerek tanulja meg értelmesen eltölteni a szabadidejét: sport, zene, kézműveskedés, olvasás stb. 

- A tanulási folyamat fontos résztvevője, részese a szülő - a lehető legtöbb tevékenységbe be kell vonni őket, persze nem kötelező jelleggel.
Persze folytathatnám még a sort tovább, de minek? És kinek?