Most is több ezer kilométerre vagy tőlünk, mikor ezt a bűnbánó levelet írom. Majd egyszer elolvasod és megérted, hogy miért vagyok sokszor elkeseredett.
Nem csak azért, mert nem így képzeltük az életünket, nem ilyen álmok, tervek jártak a fejünkben, mikor a gimi ajtaja becsukódott mögöttünk, de halkan még szólt a lelkünkben az osztály himnusza: el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra... Nem vezényszóra, de megváltoztunk. Egy vesztes generáció tagjai vagyunk, akik még a régi eszmények szerint nőttek bele a világba (például mi még átadjuk a helyünket a rászorulóknak, és nem vágunk fapofát továbbülve a helyünkön, fülünkben mindenféle vezetékkel, miközben a terhes kismama meg ott áll mellettünk) de ezek a régi eszmények mind odalettek. Tisztelet, becsület, adott szó, kitartás, gerincesség, szolidaritás, emberség - már régen ismeretlen fogalom ebben a nagyon "modern" világban. Most futunk magunk után és kiröhögjük, arcon csapjuk magunkat, amiért ilyen maradiak vagyunk. Pedig büszkének kellene lenni:akkor neveltünk fel titeket, mikor minden kormány csak húzott a nadrágszíjon - nyomorogtunk (igaz, nem éheztünk), és sosem vittük semmire. Bokros csomag, egyre kedvezőtlenebb adózás, egyre magasabb árak, infláció stb. Ennek ellenére felnőttetek. Úgy, hogy nem volt babakötvény, nem volt családi adózás, nem volt normális családi pótlék, és a fizetésünk is egyre kevesebbet ért - talán most keresek annyit reálértéken, mint a pályám elején. De ez nem is érdekes, csak akartam, hogy tudd, miért nézünk meg a mai napig minden fillért, miért nem tudunk lazítani, elengedni magunkat. És ezért gondolunk rettegve a jövőre, mert ha meg is éljük az egyre magasabb nyugdíjkort, nyugdíjunk akkor sem lesz...
De ez tényleg nem fontos, ez a körítés. Elmentetek. Külföldre, mert ott még működnek valahogyan a társadalmak, ámbár nekem erről is megvan a véleményem. Az emberiség hanyatlik, a média unalmas, hiteltelen, a valóságot nélkülöző világa mindent ural - az embereket is. A technika jó dolog, de mármost meghaladta az emberiséget - Einsteinnek igaza volt, hogy rettegett ettől.
Elmentetek és bár te, két hosszú év után, fél év múlva hazajössz, biztos, hogy megint el fogsz menni. Okkos vagy, művelt, nyelveket beszélsz, barátaid vannak a világ minden tájáról - miért ne tennéd? Még akkor is, ha szíved idehúz, mert magyarnak neveltelek, mert idekötöttelek ezer szállal. De ha itt nem lehet élni, akkor menni kell. És menni fogsz megint. De kérlek, hogy gyere majd haza. Húzzátok ki a szarból ezt a kis országot. Kergessétek el a szart a parlamentből - Ranschburg fogalmazta így és igaza volt! Minél jobban kavarjuk, annál több úszik a felszínre és ez rettenetes. Az összes politikust, akik csak hasznot húztak az elmúlt évtizedekből - különösen a rendszerváltásnak nevezett cirkusz után (tudod, kenyeret és cirkuszt a népnek - milyen igaz!) kergessétek el a fenébe! Nem lesz könnyű dolgotok, mert elcsesztük. Magam nem vállalom, de sajnos részese voltam, benne éltem, megéltem, bár nem akartam, tiltakoztam, eltapostak... Meg is lett az eredménye. (A békákkal olyan eredményeket produkáltunk, mit senki, soha ebben az országban. Büszke vagyok rá. De mivel a mai korban, ha nem vagy ügyes a média világában, akkor senki vagy, így ezek az eredmények sem fontosak.) A karrierem egyre lejjebb ívelt, miközben a munkám egyre nehezebb lett, úgy süllyedtem egyre mélyebbre. Most már mindegy. Szóval nektek kell helyretenni a dolgot, vagy vége és senki nem fogja tudni 20 év múlva, hogy ki volt Pilinszky (már most se sokan)... Nem lesz könnyű, mert már a ti generációtok harmadát is buta, műveletlen, képzetlen, analfabéta embernek nevelte ez a társadalom - leginkább a család és a média, de a mi kezünk, pedagógusoké is vastagon benne van. Másik harmada már elment és nem is fog visszajönni - gyerekeitek kintre születnek, nem jöttök már vissza. Nektek, kicsiny embercsoportnak kell itt rendet tenni! Ne adjátok fel!
Azt hiszem, bár senki nem tudja, de sejtem, hogy merre kellene az iskolának tartania. Teszem ennek tudatában a dolgom és azt gondolom, hogy igazam van. Igazunk van, mert vagyunk ám még páran. Ám a többség nem így látja, nem így gondolja és nem érdekli őket a kisebbség. Mindig is el akartak taposni és ez vár rátok is, de tartsatok ki! Ez a kilenc millió ember nem olyan sok, éljetek úgy, mint egy normálisan működő család és akkor menni fog. Lassan, szerényen kezdetben, de talán elindultok felfelé.
Csak ennyit akartam mondani, hogy értsd, mi zajlik bennem (meg hiányzol is nekünk)
Szeretettel Svájcba a lánykámnak
