Szilánkok 6.

A lány hetekig nem volt.. Szülő szerint azért, mert beteg volt, ismerősök, barátnők szerint azért, mert abortusza volt. Nincs még 16. Jött egy napig, most megint "beteg" lett. Most egy hétig hasmenése lesz - jelezte a szülő, mikor ÉN felhívtam, hogy merre a kislány. Egy hét múlva jön. Mit mondhattam volna? 

Jobbulást kívántam. Elvesztettem ezt a gyereket is.

Szilánkok 5

Én még annyi kamu orvosi igazolást nem láttam, mint ebben az 5 évben, amióta itt dolgozom. No nem úgy kamu, hogy a gyerekek hamisítják, hanem úgy, hogy az orvosok! Okkal-ok nélkül leigazolnak hiányzásokat és nem is gondolnak bele, hogy mennyi kárt okoznak vele a gyerekeknek. Van olyan tanítványom, aki több mint 300 órát volt "beteg", miközben ő is tudja, hogy én is tudom, hogy ez nem igaz.

Ma megint nem jött egyik lánykám. Hetek után jött egy napra, benézett, hogy megvan-e még a suli, ma már nem. Felhívtam: hasmenése lesz egy hétig, megint nem látjuk egy darabig. Szakiskola. 2015.

Szilánkok 4.

A lány november elején érkezett egy másik suliból.Majd "beteg" volt hetekig. Ma volt tán először matek órán. Nagyon hamar kiderült a számomra, hogy ötig sem tud számolni - még a kezén sem. Fogalmam nincs, hogy mi lesz vele. Elkészítettem természetesen a fejlesztési tervemet, év végéig, ha bejár, talán eljutunk majd a 20-as számkörig- a kezén. Magyarország. 2015. Szakiskola.

Szilánkok 3.

Kopognak a fejlesztő szoba ajtaján, majd a következő pillanatban berobban az ajtó. Beszáguld a szobába egy lány az osztályomból.

- Tanár bácsi, vihetek ragasztót? - kérdi és a választ meg sem várva lekap a polcról kétfélét és  már el is tűnt.

A szünetben angolos kolléganő megállít és panaszkodik a lány minősíthetetlen viselkedésére, arra, hogyan ragasztotta vissza technokollal műszempilláit az óra közepén, hogy hiába szólt rá, hogy ne hallgasson zenét a telefonján, a lány válasza csak annyi volt: Nem zenét hallgatok, játszok! Hát igen, én vagyok a hibás, mert előző órán, matek órán, "dolgozatot" írattam velük a szorzótáblából (ötösig kellett négy hónap alatt megtanulni) és a lány kettest írt. Elmondott mindenkit mindennek, hogy a rák egye ki a ..... csak ő nem volt hibás. Szakiskola, 9. osztály.

Szilánkok 2.

Szakiskola, előkészítő év. 14 és 16 éves gyerekek. valamennyien sajátos nevelési igényű tanulók. Éppen 2. osztályos (általános iskola) feladatlappal küzdenek. Szótagold, hogy "pillangó"! Nem megy, aztán mégis sikerül valamelyiknek. Most írjuk le szótagolva: pil-lan-gó. Ez sem megy, így sikerül: "la". Kolléganő kérdezi: de hát nem hallod? Nem hallja, nem tudja leírni. Aztán nem megy a kutya szinonimája, az eb sem. Az meg így sikerül: "b". Nem tudnak írni, olvasni és számolni sem. Hol voltak ennyi ideig?

Szilánkok 1.

11. évfolyam, érettségiző osztály egyik fia és lánya jön fejlesztésre. BTM-es tanulók, azaz beilleszkedési, tanulási vagy magatartási problémáik vannak. Ez azonban nem magyarázza, hogy  enni idő után sem képesek megtanulni a szófajokat. Nemhogy felismerni nem képesek, de még a felismerésükhöz szükséges "szabályokat" sem tanulták meg egy hónap alatt. Érettségizni fognak és nem kétséges, hogy le is fogják tenni, bár nem jó eredménnyel.

30 évvel ezelőtt az általános iskola 4. osztályában tanítottam ezeket az anyagrészeket. Nem okozott problémát - igaz, akkor még tudtak olvasni a kölykök, megtanítottam őket, sőt! Még értették is, hogy mit olvasnak!

Új év

Egyáltalán nem vártam. Leginkább azért, mert jelentős változásokat hozhat az életemben. Most úgy látom, hogy ha az osztályom sorsa ugyanaz lesz, mint az utóbbi 4 évben mindig, akkor ez lesz az utolsó tanévem. Nem vagyok hajlandó a semmiért dolgozni, nem vagyok hajlandó asszisztálni fogyatékkal élő emberkék sorsának tönkretételében. Minden évben, bár belehalok, de sikerül alkalmassá tenni a gyerekeket a szakma tanulására, és ezzel önálló életük alakítására. Napi 10-12 órámba kerül mindez...

Ám a kimenet mindig ugyanaz - elveszítjük a gyerekeket, mert a suli nem képes felvállalni a szakma tanítását. A folyamat mindig megakad az előkészítő év után. Ha most is így lesz, akkor elhagyom a pályát. Irány külföld! Még tudok dolgozni, fizikai munkát is képes vagyok még évtizedig végezni, ha semmi betegség nem jön közbe. Ötven múltan, mire várjak? Hogy jobb lesz? Ugyan, mitől?