Nem érem utol magam

Hiába dolgozom reggeltől estig, nem érem utol magam. A nyáron szoktam felkészülni az új tanévre (nesze neked 3 hónapos nyári szünet!), most szeptemberben kellett kezdeni. Újakat írni, mert minden megváltozott, újakat 180 órára, több tantárgyra, több osztályfokra - melléjük témakörönként 1-1 óravázlatot. Közben meg tanítani is kell, megemelt óraszámban: terem és egyéb okok miatt egyenlőtlen munkaterheléssel, meg adminisztrálni ezerrel a szintén hónapos elmaradást - mert hiszen ki tudta a tantárgyfelosztást előre? Pedig mi klikkesek sem vagyunk...

Most tartok ott, ahogyan az évet kezdeni szoktam. Közben megjöttek a hallgatók is, meg folyik a pályázat még fél évig, meg azt hittem az elmúlt hónapban, hogy a tönkről, ahova önként és dalolva hajtottuk fejünket, a tiló alá, talán felemeljük onnan és teszünk valamit - nos, ez is tévhit volt. Kicsit vissza is húzódtam a háttérbe és csak akkor szólalok meg, ha valami rettenetesen feldühít. Például a szakszervezetek tehetetlensége és korruptsága: egyikből akkor léptem ki 25 év után, mikor iskolám méltatlan helyzetbe hozatalakor a helyi bizalmi zsaroló és fenyegető levelet küldött körbe a tagoknak ezzel: ha kinyitjátok a pofátokat, akkor nem lesz munkátok! Valóban. Mindannyian, akik akkor aláírtuk a szülők tiltakozó levelét, már nem dolgozunk ott, ki lettünk rúgva. Belőle meg kerületi bizalmi lett - felvitte ... a dolgát. A másiknak meg nem kellettünk, mondták, csináljuk meg a magunk helyi szervezetét - Budapesten, nem egy kis faluban! Szóval róluk ennyit. A kollégákról meg inkább semmit. Most már érzékelik a bajt, de még mindig tájékozatlanok és kivárnak. Mire? Nem is értem. Bár, mi még nem kaptuk meg az új átsorolásokat, de ettől sem várok sokat. Szerintem ennek is csak legfeljebb kis helyi morgás lesz az eredménye - igaz, mi annyira keveset keresünk egy bármilyen másik iskolához képest (magam olyan 30 ezerrel kevesebbért jöttem ide és sokszoros munkáért), hogy lehet, hogy sokkal jobban járunk - anyagilag. Hogy cserébe ezért szolgák leszünk? Na és...

Hogy fogyatékos gyerekeinknek még 9.órájuk is van? Na és... Bírja ki az a hiperaktív, magatartászavaros, értelmi fogyatékos gyerek! Hogy mindezért szinte semmit nem tudunk majd kínálni, mert ott fenn úgy döntöttek, hogy ezek a kölykök semmire nem képesek? Na és... 

Ma reggel, míg kávémat kavargattam félálomban, kómásan, arra gondoltam, hogy most elég. Nem vagyok hajlandó 12-14 órát dolgozni minden nap! Hazajövök a suliból (olyan fél öt felé), nem nyitom fel a laptopot, nem keresgélek az anyagaim között, nem sokszorosítok, rajzolok, nem készülök stb. Nem. Lemegyek a kertbe a kutyámmal és megiszom azt a sört, ami hetek óta pihen  a hűtőben. Megnézem a kertemet, amit hetek óta nem láttam.  Persze tudtam, hogy nem tudok fél lélekkel... Hülye vagyok...