Gyorsan telik a nyár, főképp azért, mert rengeteg iskolai dolgom van. Mióta kormányunk beleavatkozott az oktatásba is - hisz értenek ők hozzá! - azóta megszaporodtak a feladatok. A szakiskolában szinte az összes tanmenetet át kell írni, a két éves képzésből csináltunk egyet és ez még a jobbik eset! Mi ugyanis egyéves előkészítőt szervezünk ezeknek a srácoknak. Most lesz egy évünk arra, hogy az enyhe értelmi fogyatékossággal élő fiataljainkat valahogyan alkalmassá tegyük a szakmák tanulására - ámbár, ha figyelmesen megnézzük, hogy miket hagytak meg nekik, akkor úgy tűnhet, hogy ez nem is lesz olyan nehéz feladat. Miért? Nos, kell 3 évig tanulni ahhoz, hogy valaki konyhai kisegítő vagy textiltermék-összeállító, vagy gorséttermi eladó legyen? Nyilvánvalóan nem. Ezek kamu szakmák, amikkel kiszúrják szegény "fogyatékosok" és szüleik szemét. Teljesen egyértelmű, hogy ezekkel a "szakmákkal" nem lehet majd elhelyezkedni- persze minek is, hiszen úgysem kapnak munkát! Ami ebben az országban folyik a sajátos nevelési igényű fiatalokkal, az a legnagyobb hazugság, ami csak arra jó, hogy pártunk és kormányunk kidülleszthesse a mellét: lám, mi mindent megteszünk a fogyatékkal élőkért - közben szép alattomosan tolják őket egyre közelebb a peremhez, a hegy széléhez - lent szinte már látni a levetetteket.
Szóval írom az új dokumentumokat ezerrel, illetve tenném, de egyenlőre csak odáig jutottam, hogy tologatom a kis cetliket, amikre felírtam, hogy mi mindent kellene megtanítani, mi mindenre kellene ránevelni őket - a fene tudja miért, de nem nagyon tudom jó lelkiismerettel (és meglévő majd 30 éves pedagógiai tapasztalatommal) összesűríteni egy évre. Hiszen most már ezek a gyerekek is úgy jönnek hozzánk, hogy tényleg nem tudnak se olvasni, se beszélni, írni, számolni. Mostani, volt kilencedikes osztályommal majdnem eljutottunk a százas számkörig, félig tudjuk a szorzótáblát - vagy használni számológépet, írni már sosem tanulunk meg, az olvasás kissé javult, és azok, kik meg sem szólaltak féléven keresztül, év végére hajlandók voltak direkt kérdésekre már válaszolni, sőt! néha maguktól is megszólaltak.. Ennyit sikerült elérni egy év alatt. Kell nekünk még a következő év is, hogy legalább néhányuknak esélye legyen az emberi életre.
Mert egyébként mi marad? A leszázalékolás, a munkanélküliség, míg a szülő él, addig nélkülözés, de legalább viszonylagos biztonság. És aztán?
Ki felelős ezekért a fiatalokért? Nem azok vagyunk mindannyian?
Közben én is vizsgára készülök, mert bár a pénz nem, de a feladatok megérkeztek, sőt, előbb-utóbb minősíteni is fognak! Csak tudnám, hogy mire készüljek?
Közben én is vizsgára készülök, mert bár a pénz nem, de a feladatok megérkeztek, sőt, előbb-utóbb minősíteni is fognak! Csak tudnám, hogy mire készüljek?
