Voltunk. Sokan. Végre nagyon sokan. Lehettünk volna többen is, ám még mindig nem mozdultak meg a kollégák. Ám örömmel láttam magam körül a szülőket, a gyerekeket, fiatalokat. Sokan voltunk az eső ellenére. Hogy mire lesz elég? Nem tudom. De talán elkezdődött valami, talán vezet valami eredményre. Ha igen, akkor is évtized kell, míg helyrehozzuk, amit a mindenkori kormányok elrontottak - ha még lehet.
Az eredményt már nem fogjuk látni, kihalunk, elmegyünk, alattunk meg nincs senki. Szerintem senki nincs azzal tisztában, hogy az iskolákban a korosztályom, 40-50 éves kollégák dolgoznak - a fiatalok nem jöttek, ha jöttek, akkor mentek igen gyorsan. Ki fogja nevelni 10 év múlva a kölyköket? Fogalmam nincs. Kétségbeejtő a helyzet. S bár nem tüntettünk magunkért, de a rendezetlen fizetés, a rengeteg munka továbbra is probléma és ez az oka, hogy nincs utánpótlás. Megalázó, ahogy a magyar társadalom gondolkodik a pedagógusokról (demagóg idióta dumák), ahogy a média ellenünk vezérli őket. Azt gondolom, hogy ez bűn. Bűn a gyerekek ellen, bűn ellenünk, de mi már megszoktuk. És a gyerekek???
Esernyők az esőben, no nem a Nemzeti előtt, de csendben. Nem forradalom (még), de visszagondolva az elmúlt 25-30 évre mindenképpen forradalmi. Félek azonban a politikai vonulatoktól, annak ellenére, hogy egyetértek vele (Orbán takarodj!), félek a ránk akaszkodó seggnyalóktól, belőlünk élő politikusoktól. Istenem, Magyarország tényleg a hülyék országa lett, ahogy hazáját elhagyó orgonaművészünk fogalmazta meg. Én finomabb vagyok: Ranschburg szavaival - "A demokrácia jó. Az összes bajával, ezzel az undorító korrupcióval, ezekkel a szarházi politikusokkal együtt is. Úgy képzelem én ezt az egészet, hogy van egy rettenetesen nagy pocsolya, amit valaki egy bottal felkavar, és hihetetlen mennyiségű szemét jön föl a felszínre."
