2016. augusztus 22., hétfő

Hangyaboly

120-140 ezer hangya rohangál a bolyban. Meleg van, kellemes a klíma és nem sok minden zavarja az életet. Néha nem jut mindenkinek elég ennivaló, néha mindenki éhezik, de alapvetően meg lehet élni. Ennél több nem is kell nekik. Alig néhány ezer egyed érez késztetést arra, hogy kimásszon a boly tetejére és körülnézzen, hogy mi a fene zajlik körülöttük. Mindannyian látják, hogy lángol az erdő körülöttük, sőt, parázslik is, egyre fényesebben a boly teteje is hamarosan égni fog teljes erővel és akkor a gondosan megépített tető be fog szakadni és abba mindannyian bele fognak pusztulni. Ilyenkor rohannak vissza, viszik a hírt, buzdítják a többieket, hogy mozduljanak, mert mind meghalnak, de senki nem hiszi, senkit nem érdekel, senki nem mozdul. A boly pedig egyre jobban lángol. A mérgező füsttől pedig egyre több hangyabáb születik sérülten vagy válik csonka-bonkává, de ez se érdekel sokakat. Mindenki boldog tudatlanságban éli életét.
Lehet, hogy nekik van igazuk?
Első nap a suliban. 
Hét kolléga ment el... ekkora veszteség még nem érte a sulit, Hárman mentek maguktól, a többieket küldték. Mert senki sem pótolható. Mert a mai iskolákban mindegy, hogy ki dolgozik, csak menjen a szekér.... Senkit nem akarunk megtartani, senkit nem akarunk elküldeni...ha mégis, akkor többnyire kicsinyes bosszú, sértettség áll a háttérben, ritkán szakmai szempontok és még ritkábban a gyerekek... Olyanok mentek, akikért nagyon kár, mert bár nem voltak még "készek", de nagyon jó úton haladtak és lehetett velük dolgozni. De nem kellettek...
Meddig lehet lojálisnak lenni - tettem fel a kérdést jó tíz évvel, húsz évvel ezelőtt is. Tényleg meddig?

2016. augusztus 16., kedd

Nyaralás

Nyaralás. Harminc év alatt harmadszor.
Első alkalommal, éppen 30 éve, egyik barátunk kölcsönadta a nyaralóját a Balatonnál Fonyódon és három kis kölykünkkel eltölthettünk 5 napot. Fantasztikus volt és annak ellenére, hogy szállásért nem is kellett fizetnünk alaposan kimerítettük a családi kasszát, hiszen pedagógusbérből és gyes-ből nem lehetett még megélni sem akkoriban. (Mi mindig mindent megszívtunk: megszorítások, minimálisra lenyomott gyes stb...)
Második alkalommal, két éve, a család és a barátok összeadták 50. születésnapunkra egy öt napos olasz út költségeinek nagy részét. Volt ki a repjegyet, volt ki a vatikáni belépőt fizette, de így is rá kellett fizetnem összes félretett pénzemet. De megérte! Először voltam a tengernél és csodálatos volt. Jó lenne visszamenni!
És harmadszor most. Mert a békákra már nem kellett költenem 3 hónapja és csodálattal láttam, hogy ez idő alatt összejött egy 5 napos nyaralás. No nem a tengernél, hanem "csak" Miskolcon és környékén. Nem szállodában, hanem "csak" panzióban és nem étterem, hanem közért. De ennek ellenére nagyon kellett! És nagyon szép volt, igazi pihenés.
Most már értem, hogy húsz éve, mióta a békákkal dolgozom, miért nem jutott sosem pihenésre, nyaralásra.... Hogy sajnálom-e? Nem. De gyarló emberként egy kicsit bánom. Most jó lenne az a hat-nyolc millió, ami elment erre a programra. 
Feleségem semmit nem mondott, csak legyintett egyet. Megszokta szegény...