Szeretem hallgatni Gyarmathy Évát, mert engem igazol. Ez az érzés töltött el ma is az OFOE szakmai napján (melyre igen kevés érdeklődő jött el, pedig ha Éva neve nem vonzza őket, akkor ki a fenének kellene csábítani a kollégákat???). Ez bizony önzés, de nem érdekel. Ráadásul egyetértek vele. Őt hallgatva jöttem rá, hogy mi az én igazi bajom, mi az, ami miatt ha iskolára gondolok, akkor egyre többször borul el a kedvem. Nem vagyok kompatibilis vele, nem vagyok kompatibilis a mai oktatási rendszerrel. A rendszerváltás előttivel inkább, bár akkor még ifjú titánként nem volt csoda, hogy "lázongok" és mást csinálok, mint a nagy öregek vagy a többiek. mi a fenének kellene mondjuk matek órán egy vers ritmusát elemezni, közben megemlíteni a helyesírást, gyakoroltatni a kifejező olvasást, verset írni egy algoritmus alapján stb? Nem vagyok kompatibilis a rendszerrel, ezért a rendszer kivet magából vagy nem vesz tudomást rólam - ami persze nagyon nem érdekel, de legalább megmagyarázza a karrierem.
Eltelt 30 szakmai évem egy tökéletes rendszer inkompatibilis karrier. Büszke vagyok rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése