Hova tartunk?

Nagyon érdekel és rettentően (biztos?) szeretném megélni, hogy lássam, hova tart az emberiség. Mert azt gondolom, hogy kétségtelenül óriási változás előtt állunk. Két lehetőséget látok: vagy elpusztítjuk magunkat vagy hátra arcot kell tennünk és mindent átértékelni, amit valaha is értéknek tartottunk vagy tartott a többség. 

Például: merre tart az iskola?  - mert mindenki azt erősíti (magam is), hogy mennyire szar. Kicsit kivonnám magam a felelősség alól, hiszen sosem tanítottam, neveltem úgy, ahogy a többség, mindig is "úttörő" voltam, magányos farkas, mert azzá kellett válnom. Nem magam választottam, de sosem értették és a többség ma sem, hogy miért kell angol tanítás "helyett" egész évben fantáziajátékot játékot játszani, persze angolul, a gyerekekkel? Miért kell matek órán a madarakról beszélgetni, vagy ének órán földrajzról stb. Miért van szükség egy komplex szemléletre? Miért kell a gyereknek biológia órán a DNS-t elkészíteni makramé csomókkal, töri órán időszalagot társasjátékkal stb.?

Most ajnározzák a külföldi módszereket, oktatást (svéd, finn, svájci ...), pedig azok sem különböznek attól, ahogyan a jó pedagógusok oktatnak, nevelnek. Az igaziak. Persze értem én. Pedagógusnak születni kell, nem megtanulható, nem megtanítható. Az igazi nevelők, akikkel találkoztam szerencsére, azoknak ezt a hivatást nem kellett megtanítani. Erre születtek, ösztönösen jók voltak. És találkoztam olyannal, aki nem pedagógus volt és mégis az, különb a legtöbb "kollégánál". Nem a módszerek, az elvek a különbözőek, hanem az emberek...

Most úgy látom a helyzetet, hogy néhányan hajunknál fogva tartjuk magunkat és abban bízunk, hogy újra szilárd erkölcsökkel, hittel és akarattal bíró emberkéket fogunk nevelni, akik rá tudnak csodálkozni a világra. Megpróbálunk megmaradni ebben az embertelen világban embernek. A többség pedig szarik a fejünkre ...

VÉRSZEM - JÓNÁS TAMÁS (nagy kedvenc)
Belenéztem a tükörbe,
nem volt abban semmi görbe:
megijedtem.

Nyoma sem volt végtelennek,
minden zajból értelem lett,
rend a rendben.
Összetörtem ezt a tükröt,
fehér felhők fehér füstöt,
eltüntettem.
Szememből a vér kicseppen,
ott a tükör minden szemben.
Jaj, mit tettem?