Dombok között. Kedves pedagógus minősítők, most kirúghattok és ráírhatjátok a "kartonomra", hogy felzárkóztatásra szorul. Kevésszer van egymás után két órám az osztályommal, de azért néha-néha összejön. Ilyenkor projekteket csinálunk: QR kódos vadászaton tanulnak a kölykök tájékozódni, DNS-t makramézunk vagy mint tegnap: termet festünk. No nem csak az esztétikai szempontok miatt, hanem azért, hogy a kölykök ismerjék meg a munka fogalmát, értékét, tanuljanak meg vigyázni a mások és a maguk munkájára és "dolgozni csak szépen...".
Jó hónapja matek órán kiszámoltuk a terem felszínét (testek felszíne és térfogata témakör), a szükséges festékmennyiséget a fedettségi útmutató alapján (arányos szorzás és osztás), kiválasztottuk a számukra tetsző színt (színkeverés - hivatalosan műszaki rajz, az én felfogásomban művészetek), megterveztük a munkát (szociális kompetenciák), majd abban a két órában megtettük, amit megkívánt ...
Szuper lett! Kicsi siker, de siker. Van persze belőle bőven, de annyira aprók a belefektetett óriási energiához képest, hogy elhanyagolható a mértéke. Míg épeket tanítottam mindez meglett volna egy-két nap alatt - itt két hónap munkája volt benne.
Most ülnek a dombokon vagy a felhők peremén és éreznek valami bizsergető érzést - még nem tudják mi az, de majd erkölcs órán megértik :)
Néhányan a csapatból Készül a mű
Barmit irsz, mindig komoly mondanivaloja, ele van. Szeretem, hogy nem rejted veka ala a velemenyedet. Tudom, nem az a celod, hogy konnyeket fakassz, de megtortent.
VálaszTörlésKönnyű annak, akinek nincs vesztenivalója, mert már régen elvesztett mindent a nagy pofája meg az elvei miatt :)
VálaszTörlés