Hol az igazság?

Kínlódom. Magammal. Hallgatóim közül többen is jelentkeznek most mesterképzésre. Nincs is ezzel baj. A baj azzal van, hogy 17 tanárjelölt közül mindössze egy akar tanítani és ha kicsit is kritikusan nézem őket, akkor alig 2-3 lenne alkalmas erre a hivatásra. Nem azért, mert nincs meg a szakmai tudásuk - megvan, illetve megszerezhető. Az nincs meg bennük, ami a pedagógust Pedagógussá teszi. Mégis jelentkeznek és kétségem nincs afelől, hogy el is fogják végezni. Ezzel a gyakornoki kategória után jóval magasabb bért fognak szerezni, mint a 30-35 éve pályán levő igazi Pedagógusok, akiknek nem volt idejük és pénzük ezeket a képzéseket elvégezni. Akiknek arra kellett ez az idő, hogy megoldjanak egy-egy nehézséget, problémát az osztályaikban, hogy tananyagot, taneszközt fejlesszenek, hogy szabadidejükben a gyerekeiket elvigyék múzeumba, kirándulni stb. 

Most mégis foglalkoztat ez a kérdés. No nem magam miatt, hiszen elsők között bojkottáltam a portfólió feltöltését ( és nem is fogom megtenni), hanem azért, mert vannak nagyszerű kollégáim, barátaim, akik sosem értek rá erre. Persze képezték magukat, másképp nem is lehet, sok száz órát és rengeteg pénzt fordítottak hétvégi képzésekre, akkreditált tanfolyamokra. Nem azért, mert előírták, hanem azért, mert e nélkül nem lehettek volna azok, amik most. Nem tehették volna a dolgukat úgy, mint eddig. Most ők is beleragadnak a ped I.-be, esélyük sincs kikerülni és nem pályájuk elején járnak, hanem 25-35 év van a hátuk mögött.

A többiek meg, persze akinek nem inge...., ők megszerezték ügyesen. Okosan ott is karriert terveztek és csináltak, ahol szerintem egyébként nem lehet. A pedagógus pálya nem karrier pálya - ha igen, akkor az elméleti területeken lehet karriert építeni, de azok meg ne akarjanak tanítani. Aki a ma iskolájában akar karriert építeni, az menjen el inkább.

Minap azon gondolkodtam el hosszasan, hogy miért ilyen szar az iskola. Megéltem világelsőségét és a rendszerváltás óta látom romlását, egyre mélyebbre tartó zuhanását. Csak a kor a felelős? A gyerekek? A szülők? A pedagógusok? 

Mindig is azt gondoltam és fenntartom most is, hogy minden bajunkért mi vagyunk a felelősek. Hagytuk, hogy így legyen! Láttuk a szakma felhígulását és semmit nem tettünk ellene! Hagytuk, hogy a média szétverje a megbecsülésünket (no nem anyagi szempontból, hiszen mindig is csórók voltunk és maradtunk is azok) és semmit nem tettünk. Túl kevesen voltunk, akik ordítottak. De akkor a volt az ellenszél és olyan nagy a "demokrácia"!

Kínlódom. Hogyan tovább? Még lenne 17 évem a nyugdíjig (halálomra játszanak ott fenn... meg sem élem) és torkig vagyok az iskolával, a tehetségtelen kollégákkal, az iskolákat, a pedagógiát szétverő politikával... Miért hagytuk, hogy így legyen?

Kínlódom, nem akarok Somlai Margit lenni, el kell a pályáról menni, még most, hogy tán bírom magam még vagy 15 évig. Azt, hogy nem kellek senkinek, már régen tudom, de nem érdekelt, tettem a dolgom, mert erre születtem. De Somlai Margit nem akarok lenni: most néztem munkát külhonban, láttam, találtam, merre a bőrönd?, menni kell(ene)

"Somlai Margitot láttam én piacon guberálva,
Ősz kicsi kontya úgy feszült, mint rég az iskolába.
Láttam ott Somlai Margitot lila eres kezével
Szemétben turkálni, s bújtam ott, ne legyen övé a szégyen.

Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Vén Margit néni, ne láss meg soha.
Somlai Margit, mit guberálsz itt?
Tán azt a szót, hogy ... hogy iskola?

Oxfordi diplomás Somlai, latin-angol tanárnő,
Öt nyelven tudta mondani azt a szót, hogy teremtő.
S nyolcvanöt éves kézzel ott ügyesen túrt szemétben,
A teremtő éppen nem figyelt, őhelyette is néztem.

Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Somlai Margit, nem én,
Nem én teremtem, nincs hozzá kedvem,
Ezt a világot, nem én..."