Egyáltalán nem vártam. Leginkább azért, mert jelentős változásokat hozhat az életemben. Most úgy látom, hogy ha az osztályom sorsa ugyanaz lesz, mint az utóbbi 4 évben mindig, akkor ez lesz az utolsó tanévem. Nem vagyok hajlandó a semmiért dolgozni, nem vagyok hajlandó asszisztálni fogyatékkal élő emberkék sorsának tönkretételében. Minden évben, bár belehalok, de sikerül alkalmassá tenni a gyerekeket a szakma tanulására, és ezzel önálló életük alakítására. Napi 10-12 órámba kerül mindez...
Ám a kimenet mindig ugyanaz - elveszítjük a gyerekeket, mert a suli nem képes felvállalni a szakma tanítását. A folyamat mindig megakad az előkészítő év után. Ha most is így lesz, akkor elhagyom a pályát. Irány külföld! Még tudok dolgozni, fizikai munkát is képes vagyok még évtizedig végezni, ha semmi betegség nem jön közbe. Ötven múltan, mire várjak? Hogy jobb lesz? Ugyan, mitől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése