Nagy ideje van a halálnak: két olyan embert vesztettem el, akiket nagyon szerettem. Egyikük művész volt és társ hosszú, nagy, lélekemelő beszélgetések idején, másikuk a múlt és jövő egyszemélyben. Mindkettőjüktől a Tisza búcsúztatott, pedig nekem semmi közöm szőkeségéhez! Haragszom rá, mert hullámai elvittek egy-egy darabot a lelkemből. Túl sokan mentek már el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése