7.nap (péntek) az új osztályommal - zsinórban 7 óra, majd egy másik SNI-s osztállyal egy testnevelés. Komoly próba a "kopaszoknak". Meddig bírják? Teljesen nyilvánvaló, hogy ha úgy tanítanám őket, ahogy megszokták előző iskoláikban, akkor nem tudnánk együtt dolgozni, haladni meg még kevésbé.
Pályaorientáció óra egy kis önismerettel. Beszélgetünk, és megpróbálkozom egy páros munkával. Gyűjtik a szakmákat, majd megbeszéljük azokat. Több olyan is akad, amelyet bár felírtak, de nem ismernek. Ezekhez értelmező kéziszótárt adok, vagy a neten keresnek magyarázatot. Az órát néhány rövid videóval zárjuk, amelyekben azokat a szakmákat láthatják, amelyeket iskolánk kínál a számukra. Pörgős óra volt, gyorsan elment. A következő a magyar óra, ahol néhány kommunikációs játékkal indítunk, aztán jöhet az első anyagunk, a Biblia. Beszélgetünk, kapcsoljuk az erkölcs órához. Nagy vita alakul ki Ábrahám története kapcsán. Hagyom őket, annál is inkább, mert megszólal az a fiúcska is, aki nem nagyon akar beszélni: nem elektív mutista, de a határon van. A vitát folytatjuk a természet óra elején is, de aztán a bevitt szétszedhető emberi test jobban érdekli őket. Beszélgetünk szervrendszerekről, játékosan digitális táblára írt anyagomban, de nem digitális táblán, mert bár van a suliban, de évek óta nem lehet használni a rossz beállítások miatt. És a maketten is dolgoznak, nem kell őket biztatni. Az óra végére összeáll a csontrendszer. Beragasztjuk a füzetbe, melléírjuk a legfontosabbak nevét.
Közben, az óraközi szünetekben délig a kapuban ügyelek, utána az emeleti wc-k egyikénél egész nap. Így folyamatos rohanás a nap.
A kölykök fáradnak, ezért előreveszem a vizuális nevelést: első óráján szabadon rajzolnak, közben Vivaldi szól a telefonomról. Csak figyelem őket, csend van. Ebédszünet és már az utolsó előtti óra. Most a manualitásukra vagyok kíváncsi, így hajtogatunk. Kígyót. Nagyon nehezen megy többeknek. Az óra végén megkapják a "leckét": párokban dolgoznak majd a következő rajz órán: ki fognak találni egy rövid mesét a két kígyóval, amit meghajtogattak, aztán fotóznak és diafilmet készítenek a képekből. Látom, hogy izgatja őket a feladat és ez így van jól. Ofő óra: vetélkedünk. "Tudni illlik" a Joepardy játék neve, amit még tavaly készítettem. Hangosan kacagnak saját marhaságaikon - kellett a lazítás, pihenés.
Utolsó óra. Már én is alig állok a lábamon, délután három óra van. Aki ezt kitalálta, az egy dilettáns, komplett őrült. Az az sni-s gyerek, aki figyelemzavaros, hiperaktív, autista stb., hogyan lenne képes reggel nyolctól késő délutánig figyelni, dolgozni, tanulni?
De túléltük, fél négy körül indulok találkozni a barátaimmal. Néhány sör mellett majd együtt szidjuk a rendszert - ventillálunk egy kicsit. Csak a sör legyen jó hideg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése