Hát itt az új év! Papíron 17 gyerek az új osztályomban. Tizenhét értelmi fogyatékkal élő, köztük autisztikus, mutista kölykök. De legalább nem két osztályom van, mint tavaly, hanem csak egy - egy "sima" alapképzős speciális szakiskolai osztály.
1. nap csütörtök
Évnyitó után négy osztályfőnöki óra. Rövid ismerkedős játék (személyiségcsere). Nem csak játék, nem csak ismerkedés ez, hanem próba is - megérti-e a gyakorlatot. Képesek-e végigcsinálni? Be tudják-e tartani a szabályokat? Képesek-e kommunikálni? stb.
Óriási kudarc. A játék szabályát sem értik meg, hiába fogalmazom át, hiába mutatom be egyik kölyökkel. Lefújom és futunk egy sima kört: ki vagy, hol laksz stb. Ez megy. Ám egyik kislány nem beszél. Meglehet, hogy azt sem érti, hogy mit várunk el tőle. Viszont hajlandó rábólintani arra a keresztnévre két neve közül, amelyiken szólíthatjuk.
Elmondom a legfontosabb tudnivalókat a suliról, a választott szakmáról, a rájuk váró "megpróbáltatásokról".
A harmadik órában újabb próba: álljatok egyes oszlopba (kezemmel mutatom, hogy hogyan) születési hónapotok szerint. Előttem a januáriak, hátul a decemberiek. Megértik. A szabályt, miszerint nem beszélhetnek közben, nem hajlandók betartani. Többszöri kérésre sem. Viszont így is hibás a beállás, pedig egyikük javasolja, hogy írják le, hiszen nem mondtam, hogy nem lehet. Leírják a dátumokat, de mivel nevet nem írnak hozzá, teljesen felesleges... Újabb kudarc, de azért megdicsérem őket, hogy "majdnem" sikerült. Megbeszéljük a játékot, a következtetéseket ők mondják el, foglalják össze. No, ez legalább működött.
hagyom őket beszélni - újabb teszt: meddig mernek elmenni, ha nem szólok rájuk. Hamarosan mindenki mindenkivel beszél, persze, semmi köze a sulihoz. Nem bánom, mert legalább ismerkednek, ugyanakkor meglep a szocializáció ilyen alacsony foka.
2. nap péntek
Bográcsozunk az udvaron. A kislány, aki tegnap nem volt hajlandó megszólalni sem, sőt, nevét se tudta 20 perc alatt leírni a baleset és tűzvédelmi oktatás igazoló lapjára, áll a becsukott teremajtó előtt - arca 10 centire az ajtótól és csak áll. Mindenki tudta, hogy az udvarra kell jönni, jött is, csak ő nem. Még szerencse, hogy benéztem a folyosóra, mert így rátaláltam és kézen fogva kivittem az udvarra. Figyelem a kölyköket: ki vesz részt a főzésben, ki segít, ki a lódós stb. nagyon tanulságos egy-egy ilyen nap, ilyen esemény. A lecsó pocsék lett, de megettük. Közben tanultak is. Hogyan kell megfőzni ezt az ételt, darabolni, elkerülni a baleseteket stb. Hasznos nap volt és sokat tanultam róluk, de a lány még mindig nem beszél, nem tevékenykedik. Érnek a konfliktusok, mert az osztálytársak kezdik unni a dolgot.
3. nap hétfő
Az első Igazi tanítási nap. Többen késnek.... el fogom kapni őket, Közben tavalyi osztályommal is találkoztam, akiket összevontak másokkal és nem lehettem segítőjük idén. Féltem őket, ezért összerántottam a szobámban a társaságot: megszeretgettem őket és "megfenyegettem" őket, hogy aki kihasználja az új ofő "szeretetét", azt nyakon vágom... Megígérték. Elhittem.
Szóval megjönnek a kölykök. Kezdődhet a további ismerkedés, és a felmérések a részemről - mit hoztak magukkal. Háááát... sovány az a tarisznya. Olvasni a többség tud, igaz hibákkal, akadozva, kifejezéstelenül. A nagyobbik baj, hogy nem értik. Szóláncot játszunk. Állatokkal. Nagy bátorság a részemről.És nem is megy. - Mondj "a" betűvel kezdődő állatot! Várok türelemmel. - Nem tudok! és tényleg nem tud. Majd nem ismerik az albatrosz, bivaly, busa szavakat. Beszélgetés közben kiderül, hogy fő fogalmakkal sincsenek tisztában. Most már első osztályban érzem magam. Írni meg sem próbálunk... egy év alatt hogyan teszem alkalmassá őket a szakmatanulásra??? A lány továbbra is hallgat. Orra folyik, nem törli meg. Mivel nem kommunikál, ezért fel sem tudom mérni a képességeit. Meglehet, hogy középsúlyos értelmi sérült, bár a szakértői papírja nem ezt mutatja. Elképzelni nem tudom, hogyan vizsgálták meg, mert páros helyzetben: face to face sem elérhető a kiscsaj. Valamit ki kell találnom.
4.nap kedd
Első természet óra. Kísérletezünk. Egyik kölyök villog - szuper, lesz kire támaszkodni. Alakul a képem az osztályról: kire lehet majd számítani, kivel kell vigyázni stb. Magyar órán írunk is. Azaz próbálkozunk. Következtetés: meg kell tanítanom két gyereket ceruzát helyesen fogni. többeket írni. Vigyázat: ez középiskola. 14-18 év közötti fiatal felnőttek. Mögöttük 8-9 év iskola. De minek???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése