Madárkáim. Csak addig időznek nálam, míg meggyógyítom őket - ha sikerül. Ha nem akkora a seb, amit már reménytelen. Akkor megpróbálom szebbé tenni napjaikat, míg velem vannak.
Ez járt fejemben, míg ültünk a kórház rendelőjében egy szimpatikus, fiatal doktornővel, aki szabadságát áldozta arra, hogy megpróbálja rendbe tenni szegény madárkám egészségét. Soron kívül, protekcióval kerültünk be, soron kívüli vizsgálatokra - szeretetből - sajnálatból? Mindegy is, lényeg, hogy a kislány rendben legyen. Hogy újra tudjon enni, nevetni, élni. A lelkét majd rendbe teszem én...
Madárka. Tudna repülni, csak ez egy idióta ország. Bár szeretem, de erkölcstelenségét, butaságát egyre nehezebben viselem. Ők isszák meg a levét. A madárkák, akik nem tehetnek róla, de ők viselik a következményeket.
Én meg gyógyítgatom őket, míg tehetem. És boldog vagyok, azt hiszem, amikor szárnyra kapnak és itt hagynak. Remélem, hogy ős is tud majd még repülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése