18 év után véget ér a Zöld Béka Baráti Kör története. 440 dokumentált program (első 2-3 évet nem dokumentáltam, csak mentünk és mentünk), nagyjából 12 ezer résztvevő, kb 6000 km. Elköltöttünk nagyjából 8 milliót, ebből kettőt támogatók adtak össze a 18 év alatt - köszönet nekik. Egy millió volt a Példakép-díj, a többi ment a családi költségvetésből. De ennek köszönhetően mindegyik programunk ingyenes volt a fogyatékkal élő gyerekeknek, fiataloknak. Mind a 440 szombati vagy vasárnapi, vagy két napos program.
A cél, amiért elkezdtem, az volt, hogy a fogyatékkal élő gyerekek a kezeim alatt, a kialakított és önszabályozó közösség segítségével megtalálják önmagukat, szakmát, majd munkát szerezzenek és csináljanak egy jobb világot maguknak. Sikerült. MINDEGYIKÜK szakmát szerzett, dacára a hivatalos statisztikáknak (46%-kuk még első évben kibukik a középiskolákból) - nálunk ez az arány nulla %! Miközben munkacsoportok alakulnak a korai iskolaelhagyás, lemorzsolódás elleni harcra, engem senki nem kérdezett, hogyan csináltam. Kissé fáj, dehát senki nem lehet próféta...
Jön az utolsó program, elbúcsúzunk egymástól. Miért is?
Mert nem bírom tovább erővel. 30 óra tanítás a suliban hetente szegregált sni osztályban, miközben a törvény 20 órát enged - természetesen ingyen, hiszen nem fizetik ki, Két osztály osztályfőnöksége és annak adminisztrációja. Egyéb iskolai feladatok, mint például heteken át tartó focibajnokság meccsei, egyetemi hallgatók (21-en) októbertől március végéig. Készülés a másnapi órákra, tananyagok előállítása, kitalálása, megalkotása stb. Ez így 55-60 óra hetente öt nap alatt. És utána, emellett a békák! Programjuk kitalálása, megszervezése, a szükséges pénz megszerzése, a program megvalósítása. Mi van még? Képzéseken való részvétel és képzések tartása, munka vezetőségi tagként az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületében, a könyvem....
Azt hiszem, hogy a két végén égetett gyertya lassan elfogy...
Zöldbéka tanár úr megpihen kissé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése