Minden rendben van, igaz, kicsi is, meg sárga is, meg savanyú is, de narancs....
Nem tanítok könyvből és valószínűleg nem is fogok, mert a rendőr urak a 600 db könyv helyett alig néhányat hoztak ki (Szegény közmunkások órákon át vártak, hogy kirakodhassák - a semmit.), így a tanítványaim többségének nincs könyve, egykettőnek van, de különbözőek. Egyébként meg, ami van, az hibáktól hemzsegő, használhatatlan vacak. Ráadásul, mivel sni-seket nevelek és dfferenciálnom kell, amiket ezek a könyvek sem tesznek meg. Azaz, minden órára magam készítem az anyagokat 3-4 nehézségi fokban: annak aki, tud számolni, annak, aki a kezén tud, de legalább százas számkörben, annak, aki a kezén, de tízes számkörben csak, annak, aki se így- se úgy nem tud.
Szegény lány már majdnem alszik, délután két óra felé járhat az idő. Értelmi fogyatékos és figyelemzavaros. Még lesz két óránk együtt. Ebben az új és remek rendszerben a hiperaktív, autista, figyelemzavaros és mellette értelmi fogyatékosoknak többször van 8, sőt 9 órájuk! Hihetetlen! Aztán a kislány nem bírja tovább és elalszik. Magam is küzdenék az álmossággal, ha nem éppen beszélgetnék a még ébren levő többséggel. Erkölcs óra. Helyes, helytelen, jót dumálunk, de a figyelem elkalandozik. A lányka alszik és most feladom. Még matek is lenne, de nem fog menni. Behozom a notebook-omat, elindítom a Plázacicák-at és a félhomályban az osztály csendben haldokol. A kitartó és fegyelmezett többség - akiket mellesleg 2 évig neveltem erre- ébren marad, még talán élvezi is a filmet, néha nevetnek, megjegyzéseket tesznek, beszélgetnek. Szünet. A kislányt hagyom tovább aludni, a teremajtót nem bezárom, mint kellene , csak behajtom az ajtót. Aztán végre 4 óra... Óvatosan felkeltem a lányt, film közben egy másik srác is a padra feküdt, őt is és együtt kitámolygunk a portához. - Vigyázzatok magatokra, viszontlátásra!
Egy óra múlva otthon vagyok. Enni kéne, mert eddig nem volt időm, nem hajthatom el a gyerekeket a problémáikkal, nem hagyhatom ott az ügyeletemet és az óráimról sem késhetek... Bekapom az ebédet, még csak 5 körül jár. Ideje nekiállni a holnapi óráimnak - jönnek a hallgatók is, tanítanak is (most, mert később nem akarnak), lesz megint 8 órám, aztán szülői, de legalább holnap már péntek. Azt hiszem. Már azt sem tudom, milyen nap van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése