A gettóban

is elindult a tanév. Gettó - az itt élők hívják így. Valaha tisztes munkáskerület volt, most vannak olyan utcák, ahova az őslakosok sem merik betenni a lábukat. Lakossága lecserélődött az utóbbi évtizedekben, a belvárosból kilökött nehéz sorsú családok (zömmel cigányok) telepedtek le itt.  A rajta keresztülmenő busz a cigányjárat, melyre ellenőr a legritkább esetben mer felszállni -akkor is többnyire rendőrrel megerősítve. Ha mégis felszáll, akkor csak azért lehet, mert nincs helyi ismerete. A busz mindig tömött, mindig büdös és mindig koszos - a hontalanok a hátsó üléseket fogják, ismerős oda sosem ül le vagy áll meg. Mindig tele van cigány gyerekekkel, akik reggel iskolába mennek, délután jönnek...

Ezen a területen dolgozom, iskolámban a halmozottan hátrányos sorsú gyerekek száma majd 100%, negyedük fogyatékkal élő, másik negyede tanulási zavarokkal küzdő - sok köztük az elhagyott, nevelőotthonos, gyámság alá vett, drogos stb. 

25 órám van hetente - hihetetlen erőfeszítés szegregált SNI-s osztályban letanítani 7 órát zsinórban úgy, hogy a szünetek sem a tieid, mert vagy ügyeletes vagy délig vagy onnan délutánig (őrzöd a bejáratot, hogy gyerek csak be, de ki nem, vagy véded az iskolát, hogy ne szedjék szét, vagy csak jelenléteddel megpróbálod megakadályozni a WC-ben, udvaron a dohányzást, ami nem könnyű feladat, hiszen az idejárók többsége komoly dohányos - sokan kisgyermek koruk óta erős bagósok) vagy csak megállít problémájával valamelyik gyerek stb. Minden idegszálam odakoncentrál a gyerekekre: legalább 3-4 felé differenciálok, mert másképp nem lehetne eredményt elérni. Még csak év eleje van, de hála a feleslegesen benn töltött 32-36 órának, a letanított pokoli óraszámnak, olyan érzéssel zuhanok minden nap az ágyba, mintha év vége lenne. Aki sosem tanított, az el sem tudja képzelni, hogy mekkora fáradság, micsoda ólmos fáradság fogja el az embert munka után! És nincs vége, mert otthon, a fél 5-5 órai ebéd után folytatod a munkát: írod a tanmeneteket, most, hiszen készülni nem tudtál a nyáron, mert akkora volt a bizonytalanság, ki mit és hány órában fog tanítani, hogy 30 évem alatt még sosem kezdődött így iskola...Szóval tanmenetek, óravázlatok és gyártod a rengeteg saját fejlesztésű anyagot, hiszen a szakiskolás, különösen az SNI-s gyerekeknek semmijük nincsen. Nincsenek tankönyveik, ami van, az fércmű, nincsenek gyakorló anyagaik, még igazi tantervük sem: átgondolatlan barkácsmunka, melyet felelős gyakorló pedagógus ki sem adna a kezéből, de még csak eszébe sem jutna ennyi hülyeség. Logikátlan halmaz, kutyulék, használhatatlan információhalmaz.

Hogyan lehet elhinni, hogy a "kisegítő" iskolából érkező értelmi fogyatékos gyermeket 1 előkészítő év alatt alkalmassá lehet tenni a szakma tanulására? - hogyan, mikor egyedül az iskolába sem tud bejönni, mert nem tud közlekedni és a szülők nem merik elengedni? Hogyan, mikor nem tud számolni, olvasni, írni és az esélyt sem kapja meg, hogy valaha is megtanul  - és ez kritika előző iskoláiknak is... Hogyan, mikor kivették az összes olyan szakmát mellyel a jobb képességű gyerekek, fiatalok esetleg tudtak volna boldogulni az életben, ha nem Magyarországra születtek volna, mert hazánk maga a Taigetos. Most lehet 3 év alatt konyhai kisegítő, ruhatermék-összeállító, gyógynövény-termesztő stb - csupa "piacképes" szakma...És mi lesz velük? Lerokkantosítják őket, amíg a szülők élnek, addig élnek az ő nyakukon, majd elfekvő, utca...

Elindult a tanév. Kollégáim ülnek, alig ismerik a körülöttük zajló eseményeket, kivárnak (de mire?), fáradtak, szemük karikás, közönyösek. Kezdem hinni, hogy tényleg mindegy. Minden mindegy. Nincs más választás, hiszen ügynöknek nem akarnak menni (legfeljebb oda kellenének...), máshol pedig nem kellenek - még 5 diplomás kolléganőm sem!

Hallgatók nálam az ELTE-ről. Nézem őket, irigylem fiatalságukat és naivitásukat, mert ők is tájékozatlanok, fogalmuk sincs arról, hogy mi történik ebben az országban. Én meg nem rombolom ezt a képet - rövid ideig hinni szeretném , mit ők, hogy minden rendben van. Hogy van tanszabadság, van normális iskola és normális gyerek és iskola,és normális emberek egy normális országban.