Rabláncon

Most csodálkozik mindenki: ötezer pedagógus távozott az oktatásból az elmúlt évben.

Szerintem sokkal több. Minden iskolából, tapasztalataim szerint, hiányzik 2-3-5 pedagógus. Különösen sok gyógypedagógus, miközben a "problémás" gyerekek száma folyamatosan nő.

Min csodálkoznak?

Megalázott, megkötött kezű, elkeseredett kollégák ténferegnek az iskolákban: elenyésző  részük pontosan olyan hülye, elhivatott pedagógus, mint magam is. Olyan, aki nem tudja elképzelni életét a hivatása nélkül, akinek nyáron, az utolsó tanítási napon, hiányoznak már a kölykök, a suli szaga, ami pontosan olyan jellegzetes, mint egy öltözőé. Olyanok, akik a suli minden repedését ismerik a falakon, akik hazamennek, mikor az iskola kapuját átlépik.

A következő kis szeletbe azok tartoznak, akik legjobb tudásuk szerint próbálják oktatni a kölyköket: becsületes pedagógusok, de valami mégis hiányzik (például a kreativitás, az ötlet, a fejlődni akarás, a ráismerés, hogyan is lehet művészi fokon űzni azt a csodát). Nem hibáztatom őket -  legalább kárt nem okoznak és ha a gyerekek arra alkalmasak (például egy "polgári" iskola tanulói, biztos szülői háttérrel, ami valljuk, meg, hogy nem jellemző a mai Magyarországra), akkor még hasznos és jó szintű is lehet a munkájuk. Persze ehhez bátorság kell - felülírni az előírásokat, félredobni a NAT és kerettantervek hülyeségeit stb.

A nagy szeletbe azok tartoznak, akik belefásultak mindenbe, várják a nyugdíjat, vagy csak egész egyszerűen nincs jobb. Akik nem akarnak eladók, vendéglátósok, biztosítási ügynökök lenni, ezért jobb híján itt rombolnak mindent: iskolát, gyereket, kollégát és persze saját magukat is. 

Van még egy jelentős rész, a pályára teljesen alkalmatlanok elég nagy tömege: utálják az iskolát, a gyereket, mindent. Rombolnak, tönkre tesznek mindent, de megszabadulni gyakorlatilag lehetetlen tőlük. 

Hát így néz ki egy mai tantestület. Kinek a hibája mindez?

A médiáé, ami a rendszerváltás óta különösen rombolta a pedagógus tekintélyét, munkájának fontosságát, megbecsültségét? Amely naponta adott hírt a tanári túlkapásokról, tanárverésekről, de nem tette ugyanezt a világversenyeket nyert tanulókról, tanáraikról, a becsületes és elhivatott kollégákról?

A kormányé, amelynek intézkedési nyomán folyamatosan csökkent az oktatásra, a gyerekekre, a pedagógusokra fordított anyagi forrás? A leromlott, összedőlés határán álló iskolák, a gusztustalan mosdók, wc-k, a felszerelések és eszközök hiánya pontosan mutatja ezt, mindegy, hogy ott fenn mit hazudnak. Kakaóbiztos gépek, minden tanárnak laptop, digitális tábla minden iskolába - egy volt a jelszó... miközben nincs fénymásolás, nincs "kréta", nincs tornaterem ...

A pedagógusoké, akiknek erkölcsi és anyagi megbecsültsége a rendszerváltás óta különösen zuhant, folyamatosan esett, miközben munkaterhelésük ugyanilyen egyenes vonalban emelkedett? Ki volt az a barom, aki kitalálta, hogy egy gyógypedagógus tud dolgozni heti 26 órában értelmi fogyatékkal élő gyerekekkel (miközben mindannyian tudjuk, hogy ennek becsületes, hatékony ellátása még egyszer ugyanennyi időt igényel???). Nincs ruhapénz, nincs könyvpénz, nincs sok helyen cafetéria, nincs pénz a továbbképzésre - de kötelező, nincs túlóra és helyettesítés, nincs képzettségnek megfelelő kereset, nulla a bér, nincs idő kipihenni magunkat, regenerálódni. Mikor kezdtem a pályát 31 évvel ezelőtt, a nyári két hónap pihenés megvolt, most egy hónapnál kicsit több jut, hogy a heti 50-60 óra munkát túléljük évről-évre.

Kövezzetek meg, könyveljetek el pesszimistának, de tény, hogy 5-10 éven belül nem lesz pedagógus az iskolákban. Hamarosan még többen hagyják el a pályát, vagy ide sem érkeznek - nincsenek fiatalok, hisz ki az a hülye, aki ilyen feltételek között hajlandó megkötött kezekkel beleugrani a fortyogó katlanba? Ha megéljük, akkor mi 5-10 éven belül nyugdíjba megyünk, aztán utánunk a vízözön....

Nem kellene ezen elgondolkodni?