Mindegyikben volt részem az elmúlt hetekben... Jóleső figyelem mellett próbálhattam meg felhívni a figyelmet a problé"más" gyerekekre, elsősorban az értelmi fogyatékkal élőkre. Nem mintha elhinném, hogy ettől bármi is változik, de hiszek abban, hogy a problémák megoldását nem lehet felülről várni, hiszen a társadalomnak ezek az emberkék csak kiadásokat, problémákat jelentenek. Sírhatunk, hogy nem futja a sulinak krétára, de ettől még a táblára ugyanúgy nem tudunk majd írni - sokkal egyszerűbb bemenni a boltba és venni egy dobozzal. Persze irritálja az embert, hogy ott "fenn" éppen erre játszanak rá, éppen ezt várják el, de így volt ez mindig is a pedagógusokkal szemben. Mélyen az átlag alatt keresünk évtizedek óta és megbecsülésünk is úgy eltűnt, mintha sose lett volna és az igazi pedagógus (hivatástudattal, kellő szakmaisággal) halálra dolgozza magát. Mintha Déva várát építenénk, de emberi áldozatok nélkül - le is dől nagy része másnapra.
Nem nevel a család, nem nevel a társadalom vagy nevel, de nem jóra.Most már négy millió szegény ember termeli ki egyre gyorsabban a képzetlen, munkanélküli, műveletlen, analfabéta vagy majdnem az tömeg utánpótlását. Mi meg megpróbálunk az iskolákban, oly kevesen maradtunk!, menni a szél ellen. Erről is szól a legújabb könyvem, de vajon vannak-e még elegen, akik el tudják olvasni és meg is értik?
Bézs rádió- beszélgetés Gáspár Sárival: Gubancaink
Élveztem, nagyon jó beszélgetés volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése