Mikor táborba, több napos programra viszek gyerekeket mindig kiderül a tábortűznél, hogy nem tudnak énekelni - semmit! Esetleg még a Tavaszi szél első versszaka megy, de aztán semmi. De ugyanígy nem tudnak hajtogatni egy repülőt, rajzolni élvezettel, vagy megfaragni egy sípot, kihímezni egy terítőt, felvarrni egy gombot. Tehát nem csak olvasni, számolni, írni, szöveget érteni nem tudnak, de nem tudnak egy mondókát majd a gyereküknek, egy altatódalt estére, egy mesét elalvás előtt, egy rögtönzött játékot kavicsokkal stb. Valami iszonyú nagy baj van, de nem most kezdődött, nem csak most látszik. Látszik ez már 20 éve is, Az akkori gyerekek kölykei vannak most a sulikban.Ilyen "előképzettséggel" és ekkora hátrányokkal. Hogyan pótoljuk be? Vagy be sem kell pótolni? Ezek nem fontosak?
Nem hiszem. Előttem lebeg a külföldi egyetemek híres és színvonalas sportélete, képzőművészeti hitvallása, az alapműveltség fontossága.
Mert tényleg minden fenn van a neten, de tudás-e az és elég-e az, ha valaki csak megtalálni tudja, de alkalmazni nem? (egyetemi kollégáim mesélnek az "analfabéta" hallgatók tömegeiről - ráadásul műveletlenek is, hiszen már nem olvasnak, nem beszélgetnek, nem gondolkodnak - persze általánosítok, mert a baj akkora)
Vissza az énekszót?
Hogyan? Hogyan lassítsuk le a világot, hogyan ragadjuk ki a kölyköket a média uralta hamis, virtuális térből? Hogyan pótoljuk azokat a hiányokat, amiket a család és a társadalom okozott?
Fogalmam nincs. Látva a folyamatokat évtizedek óta, próbálkozom vele több-kevesebb sikerrel.
Reménytelennek látom a dolgot rövid 10-20 éves távon, hosszabbra én meg már nem tervezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése