2015. augusztus 10., hétfő

Dühös vagyok!

Nagyon! Azt hiszem, hogy most lett elegem, mikor olvastam Sulyok Blanka posztjához írt kommenteket, például itt, ahol egyesületi vezetőségi tag is vagyok:
Még inkább dühítő volt, amiket a Mandineren olvastam. Felháborító! Végre van egy fiatal kolléga - már az is csoda, hogy van - aki még akar valamit, aki megpróbál kitartani az elvei mellett, aki, úgy látszik, hogy érezve a nem működő magyar iskolákat, innovatív, újítani szeretne, nevelni, tanítani.
És akkor nekiesik egy ország: pedagógusok, szülők és csepülik. Nem a kötelező tagságot, a mocskos etikai kódex újabb változatát emlegetik, vitatkoznak róla, hanem a fiatal kollégát cseszegetik
Hol voltatok, amikor tüntetünk a gyerekeitekért kedves szülők? Mert én ott voltam majdnem mindegyik demonstráción, tüntetésen, megmozduláson, de nem láttalak titeket, pedig a gyerekeitekről volt szó! Nem csak magunkért harcoltunk, hanem az iskoláért, a kölykökért! Nem voltatok ott, nem álltatok mellénk egyetlen ügyben sem az elmúlt 30 évben!!!
És hol voltatok ti, kollégák, akik most gyalázkodtok, trollkodtok? Ti sem voltatok ott: ugyanaz a 2-3 ezer ember harcolt (értetek is) az elmúlt évtizedekben! (nem mellesleg a képzéseken is ugyanez a gárda van ott, ti valahogy oda sem jöttök).
Nem hiszem, hogy értitek, hogy mi zajlik most, mi zajlott le 30 év alatt... De most már szinte mindegy is: hagytátok megölni az iskolákat, elzavarni a pedagógusokat, tönkre tenni generációkat. Magamra nem veszem a felelősséget, de ti hogyan néztek majd tükörbe???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése