Vakáció. Tulajdonképpen szeretem is (majd, ha lesz) meg utálom is. Szeretem, hogy szabad vagyok és kicsit ki tudok lépni a mókuskerékből, ugyanakkor nagyon utálom, mert ez a mókuskerék 30 éve az otthonom. A közhittel ellentétben nem három hónap, hiszen július 3-ig biztosan járunk, de utána is lesz egy-egy nap, amikor függőben levő ügyek (pályázat stb.) be kell menni. És nem szeptember elsejéig tart, hiszen egyre hamarabb kezdünk - tavaly már augusztus elején továbbképzésen kellett lennünk...
Szeretem, mert lehet álmodozni, hogy ha keresnék annyit, akkor mehetnék egy hétre mondjuk a Balatonra, vagy akár külföldre, de 30 év után sem keresek ennyit...
Utálom, mert ilyenkor nincs gyerek a suliban, még az iskola hangja, illata is megváltozik. Üresen kong. Hiányoznak a gazemberek.
Szeretem, mert bár a szabadságunk felhasználásáról mi nem dönthetünk (törvény szerint persze egy részéről tehetnénk, de én ilyet még nem láttam), de a nyár közepe szabad. Ilyenkor imádok kimenni a hegyekbe, mert hétköznap ezt kevés ember engedheti meg: így aztán csend és nyugalom vár kedvenc hegyeimben.
Utálom, mert még ott is és akkor is az iskola jár a fejemben,hogy mit fogok másképp csinálni, milyen lesz az új osztályom, hogyan lehetne jobb a suli - és ilyenkor dühöngök a magam csendes módján stb.
Szeretem, mert végre jut időm olvasni, alkotni, új dolgokat kitalálni, főzni, mert imádok, hajtogatni stb.
Utálom, mert mindig szembesülök azzal, hogy mekkora áldozatot vállaltam be ezzel a 30 évvel, mert szembesülök azzal, hogy a hivatásom vállalásával kezet fogtam egy életre a szegénységgel és (Achs barátom után) mostanság sajtokkal álmodom. Szerettem volna látni a világot, szerettem volna egyszer úgy élni, hogy ne kelljen megnézni az árat egy fagylalton a boltban, egy cipőn a kínaiban.
Vakáció. Éljen!
És megint elveszítek egy osztályt, akikkel összenőttünk az elmúlt évben. Milyen lesz a 31.?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése