akáció

Mától vakáció van végre! Azaz, csak akáció, mint már 30 éve, amióta a pályán vagyok. Az utolsó igazi vakációs nyár a gimi utolsó évét követő nyár volt, amikor lementünk a barátokkal a holt Tiszára és két hétig vadkempingeztünk. Aztán jött a főiskola, mellette a tesók életének alakítgatása, egy beteg anya ápolása, elsősorban lelki szempontból. Évekig jártunk Pesthidegkútra és leheltük az életet tönkre tett anyánkba. Mivel a főorvost nem tudtuk megfizetni, enni is alig volt mit, egy kezdő műtötte Édest és sikerült is műhibát elkövetnie. Egy tanító néninél végzetes "baki" a hangképző szerveket tönkre tenni egy egyszerű pajzsmirigy műtétnél. Neki sikerült, így anyánk évekig nem tudott dolgozni, szanatóriumról szanatóriumra ment, mi meg ott maradtunk egyedül, hisz apánk elvált már régen tőlünk. No mindegy. Szóval jött  főiskola nappal, éjjel a kovácsműhely, délutánonként magántanítványok - így el is ment viharosan a négy év. Aztán nősülés, majd a gyerekek, a bokros csomag, a megszorítások, az elvonások stb. A kereset mindig a hónap közepéig volt elég, aztán 15 év elteltével huszadikáig, 30 év után a hónap végéig. 

Nyaralásra sosem jutott. Persze a gyerekeknek mindig kifizettük a táborokat, nyelvi táborokat, mert azokat muszáj volt, de együtt a család utoljára nagyjából 25 éve volt együtt. Kölcsönkaptuk egyik barátunk balatoni nyaralóját egy hétre... azt hiszem, csodás volt. Aztán többet se. Tavaly ugyan a család, a barátok összeadták egy olasz út öt napjának nagy részét, sőt, lejutottunk a Balcsihoz is egy hétre (a szállásért ott sem kellett fizetnünk), de ott sem a teljes család. A vakáció mindig csak akáció lett, ahogyan a minőségi élelmiszer helyett is sz@rt eszünk az olcsó tömegárukból a szupermarketekből, cipő a kínaiból stb. Persze, ez nem panasz akar lenni, csak ha így végiggondolom, akkor már értem, hogy mit nem értettek lánykám svájci munkaadói: hogyan lehet, hogy a náluk 2 milliót kereső pedagógusi bérből nem telik semmire...

Nem  baj. Ha ennyire becsül minket ez a társadalom,akkor ennyire. Szóval lesz a nyáron olvasás - végre, mert mióta nem látok olyan jól félhomályban, nehéz a buszon a táskákkal, könyvvel, szemüveggel olvasni. Lesz kirándulás, most békák nélkül - legutóbb egy hete a Nagyszénáson havasi cincérekkel töltöttem a napot és fantasztikusan jó volt. Több iromány is félkész, most lesz időm folytatni, talán be is fejezni őket. Lesz papírhajtogatás, keresztrejtvény és hideg sör, ami hetek óta ott áll a hűtőben, mert nem volt se időm, se kedvem meginni. És készülök majd a következő évre is, mert a mókuskerék pörög tovább... 

akáció!

Közben meg imádkozom, hogy ne zárjon be az iskolám az új szakmai törvények miatt. Nem hiszem, hogy keresek újat, elég volt...

akáció!!!