Ötödik éve vagyok ebben az utolsó esélyt adó iskolában. Öt év hosszú idő, az ember óhatatlanul megtanul leszámolni sok mindennel, elengedni akár eszmét, felfogást, nézetet. Eljutottam én is eddig és olyan erkölcsi dilemmákkal találtam szemközt magam, amikre nem akarok válaszokat találni, vagy nem szeretnék megoldást mondani.
Mivel utolsó esély vagyunk olyan fiataloknak, akiket senki, de senki nem kíván ebben az országban (többségük cigány, amire lehet azt mondani, hogy "és mi köze a kérdéshez a "bőrszínnek"?" - ez hülye demagóg duma, jöjjön nyugodtan ki hozzánk, menjen be órára és tapasztalja meg... Majd ha a "gyerek" megkérdezi, hogy "Ugye tanárnő lesz... a f....at? , akkor leszek kíváncsi a véleményére. ) Szóval senki nem akarja ezeket a kölyköket, mi azonban mindenkinek meg akarjuk adni az esélyt, ezért szinte mindenkit fel is veszünk. Aztán kiderül, hogy a többség tényleg csak a családi pótlékért, meg a balhéért, meg a fene tudja, hogy miért jár be az iskolába. Ők a barbárok, akik össze kenik a wc-t sz...-ral, meg reggel 9-re úgy néz ki az aula, a folyosó, mintha háború dúlt volna a suliban. Közönségesek, neveletlenek, rettentően alulszocializáltak - 16-17-18 évesek és idősebbek. Az erkölcsi dilemma a számomra az, hogy ezek a barbárok tönkre tehetik-e annak a kisebbségnek az életét, akik tényleg ki akarják használni az utolsó esélyt, a bizalmat, a segítséget? Szinte hallom a demagóg dumákat: azért van így, mert nem találtuk meg hozzájuk a kulcsot, meg tehetségtelen, rossz pedagógusok vannak itt, meg azért, mert nem felzárkóztatunk, hanem még nagyobb lemaradást okozunk stb. Miközben kollégáim megfeszülnek. A gyerek meg nem jön be a suliba, vagy bejön, de minek? Nincs felszerelése, de van előfizetéses okos telefonja, nincs a gyakorlathoz fehér pólója, de van divatos cucca, nincs ceruzája, de van cigarettája. Pimasz, szemtelen és rettentően neveletlen.
Barbár. 21.századi barbár.
Azt hiszem, hogy eljön az a pillanat, amikor nem lehet több esélyt adni, mert az a közösség rovására megy, mert tönkre teheti azok jövőjét, akik tényleg ki akarnak törni és képesek is lennének rá. Valaki a minap egy egyetemen egy pedagógiai előadáson azt bizonygatta, hogy a rothadó almát ki kell venni a kosárból az egészségesek mellől, mert megfertőzi a többit is ( a gyereket éppen ezért nevelő célzattal akár verni is lehet - mondta), ekkor álltam fel és jöttem el. Utóbbival nem értek egyet, még a makarenkói pofonnal sem, de az előbbin gyakran elgondolkodom. Tényleg ezt kellene? Lemondani, mert nincs remény arra, hogy 18-20 éves embereket megváltoztassunk? Fel sem venni őket? Vagy kirúgni azonnal? Vagy, mint most, kínlódni velük és elnézni a többiek kínjait is? Csapda. Erkölcsi csapda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése