A kísérlet

Pályafutásom egyik legnagyobb sikere a Baráti Kör. Kísérletnek indult, dacból, hogy csak azért is megmutatom, hogy lehet jól tanítani, nevelni a suli falain belül és azon kívül is. Hogy a szokásostól eltérő felfogással és hozzáállással sokkal jobb eredményt lehet elérni még fogyatékkal élőknél is. Hogy a gyerekek tényleg jónak születnek, csak mi, felnőttek, elrontjuk őket. Persze a tipikus magyar felfogásnak megfelelően kollégáim óvtak az egésztől, nem azt keresték, hogy hogyan működhet a dolog, hanem azt bizonygatták, hogy miért nem fog működni. Hogy komolyan gondolom-e azt ásványgyűjtéshez kalapácsot hozatok  a gyerekekkel - mert egymást fogják püfölni már a megállóban is?! Hogy hogyan lehet mozgás és értelmi fogyatékos kölykökkel sziklát mászni - fenn fog ragadni és nem fog tudni lejönni?! Hogy hogyan engedhetem el őket egyedül, illetve csapatokban (vezető nélkül) egy tájékozódási versenyen - el fognak tévedni?! És így tovább, tovább, sorolták, hogy mi nem fog működni.

Jelenetem, működött. Igaz, rettentő sok munkával és előkészítéssel és neveléssel, de működik. Már 17. éve és túl vagyunk 420. hétvégi programon. 

Nézzük az eredményeket: tagjaink mindegyike sikerrel tanult tovább, elvégezte iskoláját, szakmát szerzett és ez példátlan ismerve a szakiskolák statisztikáit. Legtöbbjüknek munkát is sikerült szerezni, családot alapítottak, néha-néha visszajárnak és megerősítenek benne, hogy a kisgyermekkorban indított nevelő munka képes lehet a rossz vagy hiányzó családi nevelést ellensúlyozni. Tapasztalatom szerint( persze sok minden függ a gyerek személyiségétől, habitusától stb.) ez nagyjából 12 éves korig, a serdülőkor elejéig működik, utána a rengeteg befektetett munka ellenére a siker alig kimutatható,az idő előrehaladtával egyre jobban csökken.

A nevelésen, a személyiség fejlődésén kívül határozottan mérhető volt a gyerekek ismereteinek a bővülése, világképük pontosabb lett, értelmi fogyatékosként is sokkal jobban értették a világ működését és folyamatait. Jelentősen fejlődtek az önálló életvitelhez szükséges képességek, megtanultak tájékozódni, közlekedni, bankkártyát használni, gombot varrni, főzni, takarítani stb.

 Valahogy így kellene működnie az Iskolának is. Először nevelni kellene, megnyerni a gyerekeket, nem "bratyizni" velük, mert úgy közel lehet kerülni ugyan hozzájuk - bár szerintem ez is csak látszat, úgy, mint a közösségi oldalak szerepe az ismeretségek szerzésében - de nem kerülhetünk igazi közelségbe. Ha ez megvan, akkor kezdődhet a tanítás is.

Nagyjából erről szólt a kísérlet és már rég nem az. Tart hosszú évek óta és egy cseppet sem örülök, hogy igazam lett, mert közben gyerekek és iskolák mentek tönkre ... tették tönkre azok, akik szerint ez így nem működhet. A baj, hogy ők azok, akik ott ülnek fenn, ahol bűzlik a hal és döntenek. Róluk, rólam, rólunk...