Hangyaboly

120-140 ezer hangya rohangál a bolyban. Meleg van, kellemes a klíma és nem sok minden zavarja az életet. Néha nem jut mindenkinek elég ennivaló, néha mindenki éhezik, de alapvetően meg lehet élni. Ennél több nem is kell nekik. Alig néhány ezer egyed érez késztetést arra, hogy kimásszon a boly tetejére és körülnézzen, hogy mi a fene zajlik körülöttük. Mindannyian látják, hogy lángol az erdő körülöttük, sőt, parázslik is, egyre fényesebben a boly teteje is hamarosan égni fog teljes erővel és akkor a gondosan megépített tető be fog szakadni és abba mindannyian bele fognak pusztulni. Ilyenkor rohannak vissza, viszik a hírt, buzdítják a többieket, hogy mozduljanak, mert mind meghalnak, de senki nem hiszi, senkit nem érdekel, senki nem mozdul. A boly pedig egyre jobban lángol. A mérgező füsttől pedig egyre több hangyabáb születik sérülten vagy válik csonka-bonkává, de ez se érdekel sokakat. Mindenki boldog tudatlanságban éli életét.

Lehet, hogy nekik van igazuk?

Első nap a suliban. 

Hét kolléga ment el... ekkora veszteség még nem érte a sulit, Hárman mentek maguktól, a többieket küldték. Mert senki sem pótolható. Mert a mai iskolákban mindegy, hogy ki dolgozik, csak menjen a szekér.... Senkit nem akarunk megtartani, senkit nem akarunk elküldeni...ha mégis, akkor többnyire kicsinyes bosszú, sértettség áll a háttérben, ritkán szakmai szempontok és még ritkábban a gyerekek... Olyanok mentek, akikért nagyon kár, mert bár nem voltak még "készek", de nagyon jó úton haladtak és lehetett velük dolgozni. De nem kellettek...

Meddig lehet lojálisnak lenni - tettem fel a kérdést jó tíz évvel, húsz évvel ezelőtt is. Tényleg meddig?