Szendvicsgyár

Azt hiszem, megyek. Kipróbálom. Sosem derogált a munka: rakodtam és takarítottam vagont, főiskola mellett éjszaka voltam kovács, pékinas, de mostam halottat is, míg ki nem derült, hogy nem vagyok medikus.  Ástam csákánnyal télvíz idején garázsalapot a "gazdagnak" és korrepetáltam fiát délután. Egész életemben dolgoztam... de mindig pedagógus akartam lenni. Az is lettem és most 30, pályán eltöltött év után ugyanott tartok, mint gimnazistaként.

Pályámat délelőttös tanító bácsiként kezdtem, délután meg napköziztem - ifjú titán! - dupla bérért, most ugyanennyit dolgozom éhbérért. Hiszen keresetem reálértéken kevesebbet ér, mint a 80-as években. Alig egy órával előbb végzek, ha rövid napom van, mint annak idején... Nyolctól négyig, 8 óra értelmi fogyatékosoknak! Szegregált osztályban, valamennyien F-70-esek. Mellette vécéügyeletek, hogy a büdös kölyök ne tudjon bagózni ott, meg kapuügyelet, hogy szeretett iskolájából, ahova a családi pótlék meg a rendszeres segély hajtotta be, meg ne tudjon szökni, ha már bejött. Közben 2-3 óra készülés minden napra, eszköz és feladatlap gyártása, dolgozatok javítása, egyetemi hallgatók istápolása, családlátogatás Jancsika szüleinél, hogy a srác tántorogjon már be a suliba, ha meg végre betalált, akkor ne küldje el az első órán a pedagógust a pi...-ba.  Dokumentálás, meg digitális napló, értekezletek, meg iskolabörze... Hosszú a sor, és úgy látszik, hogy van még bőr, le lehet nyúzni.

Szendvicsgyár. Fix 8 óra munka, fix fizetés, ami felével több legalább, mint 3 éves pályafutásom magyarországi megbecsültsége. Utána nem kell készülni, dolgozni, lehet pihenni, töltekezni, talán félre is tudnék tenni, hiszen nyugdíjamat ellopta már rég ez a banda. No meg az a 17év, ami még várna rám - ki gondolta komolyan, hogy 67 évesen 47 év munka után, napi 10-12 óra fogyatékos emberkékkel - hétvégeken meg a békákkal, még épeszű öregember lelehetek? Meg sem élem.

Szóval szendvicsgyár... 

Szól a csengő, bezárom a klotyót, és robogok le az osztályomba, mert a pedagógus minta és nem késhetek el! ( a tegnapi reggeli meg ott szárad a táskámban (ebéd nem is volt, igaz idő sem rá) - még nem volt idő megenni...)