Hogyan tanítom 5.

Ezúttal a fizika órámra engedek betekintést, de ahogy eddig is, most sem a tantárgy a fontos, inkább az, hogyan látom én ezt az egészet. Írhatnám a magyar órai munkánkat vagy a kémiát - a lényeg a komplexitásban, a nagyon is tudatosan megtervezett munkafolyamatokban van, amelyek igyekeznek a gyerekek képességeihez alkalmazkodni, differenciálni és ezáltal fejleszteni.

Előzmény: előző órán a mozgásállapot-változással foglalkoztunk, óra végére eljutottunk az út-sebesség-idő összefüggéseihez, a sebesség számításához. Kaptak leckét is: állati rekordokat számoltak. Motivációként a világ leggyorsabb madarát, szárazföldi és vízi állatát kapták. Mivel órán csoportmunkában dolgoztunk, így mindenkinek a maga csoportjának megfelelő állathoz kapcsolódó gyakorlás jutott. 

Ismétlés, leckeellenőrzés: nagyjából 5 percembe került, és mivel idén érthetetlen okból nem én tanítom a matematikát (persze értem: ezeket a gyerekeket közismereti tárgyakra csak megfelelő gyógypedagógus taníthatná, azaz én. De akkor túlórát kellene fizetni - pénz meg nincs), ezért 2 perc erejéig végig kellett szaladnom egy szöveges feladat megoldási menetének lépéseibe: írtam a táblára, a gyerekek ennek megfelelően pótoltak. 

A kísérlet

Következett az órai páros munka megbeszélése - ki tudja leggyorsabban gurítani a teniszlabdát a folyosón! 

1. Megbeszéltük, hogy csendben dolgozunk, megbeszéltük, hogy mi, mik kellenek ahhoz, hogy sebességet tudjunk számolni. 

2. Időmérés - mondták a kölykök. Hát akkor elő a mobillal, kinek van rajta stopper? Mit mér a stopper, milyen egységet.

3. Távolságmérés. A folyosót linóleumcsíkok burkolják, melyek vízszintesen, csíkokban vannak elhelyezve. Megkérdeztem, hogyan lehetne nagyon gyorsan és egyszerűen lemérni, ahelyett, hogy végighúzkodnánk a mérőszalagot? A gyerekek rájöttek, hogy minden csík egyforma széles, rájöttek, hogy elég egyet mérni és utána annyiszor venni, ahány csík van a rajttól a célig.

4. Párok kialakítása: most tetszőleges volt, lényeg a stopperek megléte volt.

5. Megbeszéltük, hogy milyen jelre induljon a gurítás.

6. Megbeszéltük, hogyan kell gurítani (egy kis tesi óra), mert nem tudtak

7. Megbeszéltük a kísérlet menetét: adott jelre gurít az egyik, a társa méri az időt és beírja társa füzetébe.

Kimentünk a folyosóra és a gyerekek egymást váltogatva nagyon fegyelmezetten, ügyesen és felelősséggel elvégezték a gurításokat, lejegyezték egymás füzetébe. Most tartottunk a 40 perces óra felénél (14 gyerekkel ez nem olyan nehéz)

A terembe visszaérve egy kicsit zsonglőrködtünk a labdákkal, majd begyűjtöttem a zsákba - természetesen mindenki a helyéről próbálta hozzám, a tanári asztalnál tartott zsákba dobni a labdákat. Egész jól ment.

A következtetések, számítások:

ebben segítenem kellett, mert az első számítás (út osztása idővel) még ment a számológépek (telefon) segítségével, de m/sec mértékegységgel nem tudtak mit kezdeni. Nem tudták, milyen gyors. Egyikük kérdezte végül meg, hogy mennyi az km/órában? Így megtanultuk átváltani is, ezzel megszülettek az eredmények. Megállapítottuk (segítségemmel), hogy ötször gyorsabban gurultak a labdák, mint egy gyalogos sebessége, nagyjából akkora sebességgel, ahogy egy bicajos tud menni stb.

5 percem maradt így is! Visszaadtam a labdákat és ritmusjátékkal fejeztük be az órát. Először mindenki "tá"-kat, negyedeket hangoztatott labdapattintással a földön. Nem ment könnyen, a labdák, mint a géppisztoly, kattogtak, de kezdett lassan kialakulni a rend, ahogy az irodalomból tanult idézeteket kezdtük mondani egyszerre (gyakran adok nagyon rövid memoritereket). Aztán az ügyesebbeknek jött a "ti-ti", és a végén összehangoltuk két sorba állva ezeket a ritmusokat. Nem is lett olyan rossz, mint vártam - jókat nevettünk saját bénaságunkon. Következő órára otthonról hoznak majd mindenféle guruló játékot és csoportokban fognak "játszani"(mérni, tanulni és gyakorolni).

Hát, valahogy így mennek nálam az órák. :)