2020. július 24., péntek

Nyitva van az aranykapu...

De nem bújtunk... megvolt a lehetőség, megvolt a szabadság, hogy legalább most elinduljunk azon az úton, amin a haladóbb oktatású országok járnak, de meg sem próbáltuk. Persze, miért is tettük volna? Hiszen, ha nem ismerünk valamit, akkor nyilván meg sem próbálhatjuk. De miért nem ismerjük? Mert nincs meg és nem is volt meg soha a változás kényszere, igénye. Ha a szekér így is meg (valahogy), akkor miért akarnánk változtatni rajta? 
Járom az országot mást már évek óta és éppen ebben a témában tartok gyakorlatorientált képzéseket, ahol a kollégák mindezeket megismerhetik, ki is próbálhatják - például azokat a platformokat is ismertetem, megmutatom, amelyekre most kényszerűségből át kellett  (volna) állnia a magyar pedagógiának. Nálunk éppen ezért mindez zökkenőmentesen zajlott: pénteken bejelentették, hétfőn már ott folytattuk a munkát. Bár tényleg nagy sikerrel zajlanak ezek a műhelyek, de teljesen biztos vagyok abban, hogy a résztvevők alig 10%-a kezd el másképpen gondolkodni, másképpen nevelni-oktatni. Nincs hazánkban olyan pedagógus, aki a kooperatív tréninget ne végezte volna el - kényszerűségből, vagy önérdekből - és hányan alkalmazzák??? 
A "digitális oktatás" adta lehetőséget a többségünk nem használta ki: nem reprezentatív felmérés a sajátom, de születtek erre azok is, amely szerint a pedagógusok többségénél abban merült ki a lehetőség kihasználása, hogy emailben kiküldte a feladatokat, amiket a diákoknak el kellett végezni vagy egy még rosszabb megoldásként a közösségi média csoportjaiban tette mindezt, esetleg a hozzákapcsolt üzenetküldő szolgáltatásban. Ez volt a piramis legalsó lépcsője. Egy szinttel feljebb már voltak kollégák, akik a visszaküldött munkákra azonnal reflektáltak is, tanácsokkal, segítséggel látták el a gyerekeket. Egy magasabb fokon élő órákat próbáltak tartani a kollégák, vagy felvették az órákat videóra, azaz oktatóvideókat készítettek. A következő lépcsőben mindezeket ötvözték - ezzel már a gyakorlásnak egy egész hatásos módja alakult ki. A legnagyobb munkabírásúak folyamatosan élő órákat tartottak - gyakorlatilag beköltöztették az iskolát a tanulók otthonába. Ez azért volt haladóbb, mint az előbbiek, mert a kisebbekkel, alsó tagozatos diákokkal a "kiküldöm a feladatot, oldd meg, küldd vissza" nem működik. Olvasni, írni megtanulni így nem lehet...
Ez volt a digitális oktatás, miközben lehetett volna más. Előző posztomban a Napóra- projektről írtam. Ez saját osztályom egyik matematika projektfeladata volt a digitális hetek alatt (más kérdés, hogy a rendes suliban is az lett volna). A tananyag az arányok fogalma, fajtái, számolásos feladatok megoldásai volt. Azt gondolom, hogy amelyik diákom végigcsinálta, az a kitűzött céljaimnak megfelelően dolgozott és eljutott addig, ameddig szeretettem volna. Utána a gyakorlás, az elmélyítés már mehetett az "ötvözött módon" - természetesen azonnali visszajelzéssel, magyarázattal, segítséggel.
Úgy vélem, hogy nem csak a digitális időszak alatt, a mai iskolának, oktatásnak egyfajta "epochális, vagy projekt, vagy szabad tanulás (nincs terminológiája ennek a tanulásszervezési formának, eljárásnak és nincs hazai gyakorlata sem - bár ezzel dolgozom évtizedek óta) keretben kellene dolgoznia! Ez lehetett volna az átbújás a kapu alatt...
Miért nem így történt?
1. Egy végletekig kizsarolt pedagógusrétegtől, amelynek anyagi megbecsültsége mélyen a rendszerváltás előtti idők szintje alatt van, az erkölcsi, társadalmi elismerésről ne is beszéljünk ... nem várható el, hogy kétszer annyit dolgozzon, mint most. Persze erre a legtöbb laikus legyint: tanít 5-6 órát és kész, meg 3 hónap szabadság stb... ez demagógia és egész egyszerűen nem igaz, hazugság. A pedagógusok többsége 50 óra fölött dolgozik hetente (persze ebben a programok, a táborok, az adminisztráció nincs benne) és keresetük 20 év után sem éri el egy pénztáros bérének szintjét egy multinál. A pedagógusok legalább harmada 5 éven belül nyugdíjba fog menni. Van okos telefonjuk, de telefonáláson kívül másra nemigen használják - hogyan lett volna elvárható a különböző platformok profi használata egyik napról a másikra? (Sokan végezték el a digitális tábla tanfolyamokat - de minek?Legtöbben vetítővászonnak használják ma is...)
2. A tanuláshoz, az önálló tanuláshoz meg különösen, fegyelem kell, kitartás, felelősség. Na ez az, amivel a mai diákok nem rendelkeznek. Nem a szülők nevelik a gyerekeiket, hanem a gyerekek a szülőket. Megadják a srácoknak a döntés szabadságát, de arra nem tanítják meg őket, hogy a döntéseiknek következményeik vannak - és igen, vannak rossz döntések és rossz következmények is. Hogyan tanulja ezt meg a gyerek, ha sosincs "büntetés" ilyenkor? A gyerek nyugodtan hisztizhet a pláza közepén és mindig eléri, amit akar... Persze, ez is általánosítás, de akinek nem inge...
Ázsiai országokban bizony a mai napig nagyon kemény eszközökkel érik el a fegyelmet, a kitartást, az akarást, a becsületet, a tiszteletet stb. Ma itthon "rábízzuk" a gyerekre, hogy majd "megérti", hogy rosszat tett és legközelebb majd okosabb lesz. Egy nyavalyát.. Szóval fegyelem. Tanító bácsi is vagyok, ezért 30 év után több alkalommal is beküldtek helyettesíteni alsó tagozatos osztályokba. A kérésemre, hogy "Legyetek szívesek a helyetekre leülni!" nem történt semmi. Többszöri kérésemre sem. Én nem tudnék így tanítani. A digitális hetek alatt vajon hogyan tanult "önállóan" az a gyerek, aki a szüleinek sem fogad szót? Ilyenkor persze a szülő is kénytelen leülni a kölyök mellé, de elbeszéléseik alapján, ők sem sok sikerrel játszották a tanító néni szerepét.
3. Nagyjából a tanulók harmadát a magyar oktatás elvesztette ezek alatt a hetek alatt - elsősorban a szegénységben, mélyszegénységben élőket, a fogyatékkal élőket, hátrányos helyzetűeket. Ahol csak okos telefon van, ha van, és azon is csak a beépített közösségi média fut, amíg a feltöltés keretösszege megengedi, azon az eszközön nem lehet tanulni. A postai "tanítás" csak alibi, amellyel az oktatáspolitika pontosan azt akarta elhitetni, hogy nem így van, minden magyar diák részt vett az oktatásban. 
Szóval nem bújtunk, pedig kis időre kinyílt az a kapu, amit a mindenkori kormányok egyre szűkebbre szabtak és a jelenlegi kormány éppen bezár, bezárt. Szegény zöld levelecske.... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése