2016. március 3., csütörtök

Öröm

Nagy öröm! Megjelent és kapható már a második könyvem a gyerekeimről! Talán érdemes elolvasni és betekinteni az értelmi fogyatékkal élő gyerekek, fiatalok életébe. Nincs ma Magyarországon hányattatottabb réteg. Támogatjuk a cigány gyerekeket (sok-sok pénzzel, kampányokkal, integrációs politikával stb.), segítjük (no, azért túlzásba nem szeretnék esni), de segítjük a hontalanokat, az egyedülállókat, a gyermeket vállalókat, de meg sem halljuk a fogyatékos emberkék kiáltásait a Taigetosz tetejéről. Hát kiabálok én, amíg bírok.

1 megjegyzés:

  1. Tisztelt Tanár Úr!
    Nem ismerem Önt. Azaz mégis, egy kicsit.
    Apám, aki suk-sükölt, de a szemével vert és simogatott, soha emberebb embert. Anyám, "a bárány, kit megöltek", aki nem bírta a beömlő szennyet, aki semmikor nem bégetett a tömeggel, aki mindig a gyengébb mellé állt, akit megölt saját jósága. Gimnáziumi osztályfőnököm, A Tanár Úr. Rá pár évre azt mondta, mi voltunk az utolsók..nem hiszem. Azért mindig vannak..
    Sajnálom, hogy nem lehettem ott a könyvbemutatóján, blogjával "vígasztalódtam".
    Tanár Úr!
    Van értelme!
    Köszönöm a megerősítést!
    Egy gyp segítő hallgató
    http://pim.hu/object.4ab12817-94b1-4343-babc-ffe08596b84f.ivy

    VálaszTörlés