Dilemma

Már akkor elgondolkodtam, hogy érdemes-e harcolni hagyományok, életfelfogás, beidegződések ellen, mikor sikerült nehéz és hosszú küzdelem után elvinni a cigánylányt a szakmáig, majd kútbaesett az egész. Pedig a szülőkkel lehetett kommunikálni, kerestem őket, ők kerestek engem és mindent megtettünk a kislány jövőjéért. Legalábbis én így hittem. A kislány a hagyományaiknak megfelelően hosszú, bokát is takaró szoknyát hordott - gúnyolták is eleget úton-útfélen valahányszor vittem őket a városban ide-oda, de mogorva nézésemre mindig abbamaradt a cirkusz. Aztán jött volna a szakmára beiratkozás. Előtte szülőkkel megbeszéltük, hogy muszáj balesetvédelmi és tűzvédelmi szabályok miatt a szoknyát lecserélni a szakácsruhára. Úgy tünt, hogy megértették. Aztán beiskolázás előtt egy-két nappal a kislány közölte velem, hogy elköltöznek vidékre és továbbra nem a mi iskolánkba fog járni. Sajnáltam, mert szívesen táncoltam volna vele a szalagavatóján. Elköszöntünk, volt sírás-rívás, majd jött a szeptember és egyszer csak belefutottam a lányba az utcán. Kiderült, nem költöztek sehova, csak neki ennyi adatott. Hiába, a hagyományok...

 

Ma hív szülő sírva, cigányfiú nem fog jönnni egy darabig. Meséli, hogy a vidéki lány, kinek már egy ideje udvarolt kiskorú fia, hozzájuk költözött pár napja, majd megjelent a családja is tegnap. 1 milliót kértek a lányért és újabb egyet az esküvőre. Az óvodában dolgozó anyuka persze nem tudta letenni a két milliót, ezért vitték a fiút.Le vidékre. Hogy minek? Fogalmam nincs. Anyuka sírt és meg mit tehettem volna? Mondtam, értesítse a rendőrséget, mert a gyerek még kiskorú, meg egyébként is ez Magyarország a 21. században Európa közepén.

Bár ebben már nem vagyok biztos. Elnézve a hazai helyzetet, azt hiszem, hogy jó másfél évszázadot zuhantunk vissza röpke 20 év alatt. Van ennél lejjebb???

 

Most az lenne az elvárható, ha demagóg dumaként bizonygatnám, hogy érdemes felfeszülni a keresztre minden nap, de egyre kevésbé vagyok benne biztos, ha igazán magamba nézek. Jön majd beiratkozás hamarosan, lesznek bőven szülők, kik helyett ki kell töltenem a jelentkezési lapot, mert se ők, se gyerekeik nem tudnak írni és olvasni. Hogyan rángassam ki őket ebből, ha maguk nem akarják?

 

A 16 éves kislány harmadszor terhes másfél év alatt. Ezt meg is akarja tartani a két abortusz után. Kínlódtam vele is, de minek? Párja szintén osztályom értelmi fogyatékos tanulója, de a lányka szerint, majd a fiú eltartja, ezért nem is érdekes, hogy 16 évesen be fogja fejezni a tanulást. Most már meg is teheti, hála a kormánynak. Ez volt a cél. Sikerült. Már majd négy milllióan vannnak a felmérések szerint. Van még kifelé a gödörből?