Józan pedagógusok 15 éve kiabálják legalább, hogy Állj! Nem mehet ez így tovább! - és nem csak kiabáltuk, hanem mentünk utcára, demonstráltunk, megírtuk publikációkban stb. s hittük, hogy kollégáink mellénk állnak, jönnek velünk. Felállnak a kényelmetlen iskolai székükből és együtt megharcolunk gyerekekért, iskoláért, magunkért.
Nem jöttek. Mi mentünk. Egyre lejjebb, egyre messzebb a "normális" iskoláktól, "normális" gyerekektől, mert nem tűrtek bennünket Ők. Számkivetettek lettünk és ez nem önsajnálat, ez tény. Felszívtak minket a reform- és alapítványi iskolák. Otthagytunk biztosat a bizonytalanért...
Most háborog a tenger, de kiönteni megint nem fog. Mert nincs ki utcára vigye a pedagógusokat, magasra emelje a kolompot, ami mögé a "csoport" is beállna -talán.
Ehhez kapcsolatlisták kellenének, de ezzel nem rendelkezik egyikünk sem, legfeljebb a szakszervezetek. Ám ők évtizedek óta nem tesznek semmit, csak látszatharcot vívnak értünk (?)...minek tennék kockára karrierjüket, pozícióikat másokért ? A gyerekekért? A szakmáért?
Háborog a tenger, de majd elcsitulnak hullámai, mint mindig. S a világ forog tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése